Századok – 1914

Értekezések - KUJÁNI GÁBOR: Brodarics István szereplése János király oldalán - 34

Brodarics István szereplése János király oldalán. I. közlemény. A mohácsi katasztrófa nemcsak hazánk történetében korszakalkotó, hanem következményeinél fogva a szereplő egyének életében is nagy fordulatok fűződnek hozzá. így történt ez Brodarics Istvánnal, akkor szerémi püspökkel és kanczellárral is. A csatában Brodarics személyesen is jelen volt és mérsékelt, megfontolt tanácsaival arra törekedett, hogy az ütközetet halászszák el mindaddig, míg az összes segélyhadak és hazai bandériumok a királyi zászló alá nem sereglenek. Legnagyobb mértékben ellene volt annak, hogy a királyt nyílt ütközetbe vigyék. Tanácsa azonban, a szenvedélyek közepette és a miéink harczivágya miatt, nem hallgattatott meg. Ennek a leggyászosabb ütközetnek, valamint az azt megelőző és azt követő eseményeknek történetét, Zsigmond lengyel király kérésére, nagy történeti érzékkel, ügyes tollal, igazságszeretettel, igen élvezhető stílusban meg is írta.1 A mohácsi ütközetből menekültében mindenéből kifosztva érkezett Pozsonyba Mária királynéhoz. Az ezután következő 1 E helyen, minthogy tárgyamat igen közelről érinti, megemlítem, hogy Takács Sándor : A török-magyar lesvetés módja czímű közleményében túlzott ítéletet mond történetíróinkról, midőn ezeket írja : ... »Egész sereg történetíró leírta már a mohácsi csatát ; tücsköt-bogarat összeírtak e vereség okairól ; de a valódi okkal : a török cselvetésével eddig senki sem foglalkozott.« (Századok, 1911. 732. 1.) Hogy ezen állítás mily alapnélküli, hivatkozom első sorban magára Brodaricsra, a ki a mohácsi ütközetnek és a vereség okának nemcsak leghivatottabb, de legelső írója is volt. »Mialatt — írja Brodarics — a mieink igen vitézül harcoltak, az ellenség vagy a mieink előrenyomulásától kényszeríttetve, vagy azért, hogy bennünket ágyúi elé csaljon, (pertraheret), hátrálni kezdett.« Sambucusnál Bonfini 1581. kiad. 771. 1. De szól erről előbb is : »A napnak nagyobb részét az ellenségre való várakozással töltöttük, a mely — csekély számú csapatokat bocsátván előre, a kik a mieinkkel kisebb csatározásokat és háborúsdit folytattak, — még mindig a dombok mögött tartózkodott ; kétes, vájjon azért tette-e, hogy a mieinket azon kedvezőtlen helyre csalogassa, vagy azért, hogy a csatát a következő napra halasztva éjjel, váratlanul támadjon meg a táborban — a mi katonáinak és ágyúinak számánál fogva neki nem is lett volna nehéz — vagy inkább azért, hogy bennün-