Századok – 1914
Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 405
A SZATMÁRMEGYEI NÉMET TELEPÍTÉSRŐL. 413-latok teljesítésére kényszerítik őket. A frankok helyzete ugyanezen feljegyzések szerint még kétségbeejtőbb. Ezért oly sok köztük 1 szökevény. 1736-ban elszökött 3, 1737-ben 4, 1738 nyarán 8, mindnyájan azért, mivel nem tudták kenyerüket megkeresni, az uraság pedig nem segítette őket. Négyen családostúl visszamentek Frankoniába, miután feleségük itt meghalt. A többiek arra kérik a grófot, hogy telepítse őket Madarászra vagy máshová, a hol magyarok nélkül lakhatnának, vagy pedig engedje át nekik Erdődöt egészen. De a magyarokkal nem maradnak tovább egy községben. A grófhoz intézett összes leveleknek és kérvényeknek a gondolatmenete nagyjában ugyanaz. Panaszkodnak a kérvényezők a háromévi tehermentesség megsértése miatt, jószágot kérnek későbbi visszatérítés ellenében, folyamodnak korcsmaengedélyért, vádolják a magyarokat, a kik a jövevények szántóföldjeit, rétjeit, lovait elveszik s őket a malomban őrölni sem hagyják. Hivatkoznak más, boldoguló sváb községek példájára, a hol nincsenek magyarok, s kérnek egy magyaroktól mentes községet vagy Erdőd teljes átengedését. A mi ezeknek a kérvényeknek a keltét illeti : az első (magyar nyelvű) datum nélküli, de tartalmából ítélve 1737- vagy 1738-ból való ; a második (latin nyelvű) 1738 aug. 9-én kelt ; a harmadik (magyar nyelvű) 1743 ápr. 26-án adatott be. Ebben azt mondják a folyamodók, hogy ők most nem igen sokan vannak, de ha a gróf nekik adná Erdődöt egészen, az elszököttek is visszajönnének, sőt más helységekből is szállanának ide. Az utolsó, német nyelvű kérvényt 1748 jún. 12-én nyújtották be az erdődi svábok Ferencz grófhoz. Azt írják többek között, a gróf szavaira válaszolva, hogy ők már megtanultak tűrni 12 év alatt, de most végre erőt vesz rajtuk a türelmetlenség. Azért is nem akarnak tovább a kálvinista magyarok között lakni, nehogy a sváb fiatalság esetleg felvegye az eretnek vallást. Az erdődi sváboknak ezekben a kérvényekben vázolt helyzete mellett tehát nem lephet meg bennünket sem a szökések nagy száma, sem a lakosság hihetetlen megfogyatkozása. Fennmaradt ilyen erdődi szökött sváboknak latin nyelvű reversalisa 1742 jún. 24-ről, a melyben kijelentik, hogy nem fognak visszatérni Erdődre. Ezek a svábok, számszerint heten, Mátészalkára szöktek Csáky Miklós gróf nagyváradi püspök birtokára, miután Grafferer András és Kreifenstein Konrád által sváb hazájukból lehivatva, Erdődön három-négy, tehermentesnek igért éven át munkával és adóval majdnem agyon sanyargattattak. Nem engedték magukat jobbágyi járom alá vetni, hanem mint szabad költözködésű emberek akarnak élni. Az 1745-iki magyar nyelvű
