Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 303

A SZATMÁRMEGYEI NÉMET TELEPÍTÉSRŐL. 343 hiányzik, de tartalmából kitűnik, hogy az 1723-ban bejött sváboknak falvakba való szétosztása előtt kellett íródnia. Első része kérdéseket tartalmaz, a melyeket az összeírást végző uradalmi tiszt az újabban érkezett svábokhoz intézzen. Ilyen kérdések : ki földéről és minemű földesúrtól való ? van-e elbocsátó- és ajánlólevele, keresztelési, házassági bizonyítványa ? házas-e vagy nőtelen? van-e bátyja, öcscse, fia? azok mennyi idősek? van-e atyafia Fényen vany Csanáloson ? ezekbe a községekbe kíván-e szállani vagy Majtényba ? Az irat második része utasítás az új sváboknak községekbe való osztása iránt. Pozsonyba érkezett 220 személy, illetőleg 58 pár. Ebből az 58 párból Fényre menjen 21 és az előbbi 59 gazdával lesz 80. Majtényba szálljon 34 pár és az előbbi 55 gazdával lesz 89. Károlyban maradjon három pár. Csanálosra nem szállhat több gazda, ott már van elég. Ezen utasítás nyomán készült, véleményem szerint, az 1723 jún. 15-iki összeírás. S a hogyan ezen összeírásból látjuk, elég híven teljesítették a tisztek grófjuk utasítását a szétosztást illetőleg. Az 58 új párból Fényre ment 20, Majtényba 38. Az említett összeírás az összes csanálosi, fényi és majtényi sváb gazdáknak névjegyzékét adja. E szerint 1723 jún. 15-én volt : Csanáloson 76 régi, Fényen 58 régi és 20 új, Nagymajtényban 55 régi és 38 új sváb gazda, s így a három községben összesen 247 adófizető gazda. Az adómentesekkel együtt ez a szám még nagyobb volna, így Csanáloson egy 1723 májusi összeírás 90 gazdát mutat ki, a kik közül 14 adómentes és ép úgy mint fent, csak 76 adóköteles. Az 1723 június 15-iki összeírás azonban nemcsak pontos névjegyzéke és számadatai miatt oly fontos. Megbecsülhetetlenné teszi azon két rovata, a mely minden egyes sváb gazdának, réginek ép úgy mint újnak, származási helyét és volt urát közli. Az 1720-ban érkezett svábokról csak általánosságban tudtunk annyit, hogy a Biberach és Ravensburg közt elterülő vidékről kellett jönniök, mivel ezeken a helyeken fordult meg az értük ment ügynök, az 1723-iki telepítés névszerinti összeírása azonban a három sváb község minden egyes gazdájáról személyenként megmondja, hogy mely helységből való és ki volt az ura. Ezen soraimnak nem czéljuk a részletekbe bocsátkozni, csak annyit jegyzünk meg, hogy a származási helyek gondos átkutatása után a következő eredményre jutottunk : Az 1712-től 1723-ig Nagykárolyban és vidékén letelepedett svábok a mai Württemberg keleti részéből és pedig Biberach, Riedlingen, Saulgau, Waldsee, Ravensburg, Leutkirch esperesi kerületekből jöttek. Ha a kivándorlási területet mint négyszöget képzeljük el, úgy északi szára Riedlingentől az Iller folyóig tart, déli szára