Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 303

A SZATMÁRMEGYEI NÉMET TELEPÍTÉSRŐL. 309 5-én indultak visszafelé Magyarországba, tehát 1720 ápr. 26-án kellett sváb földre érkezniök. Ulmban hajóra szállva, jöttek a svábokkal lefelé a Dunán, június 13. és 14-én Bécsben voltak, 15-én Pozsonyban, 21-én Pesten. Összefoglalva a két latin nyelvű költségjegyzék eredményeit, megállapíthatjuk, hogy úgy az ismeretlen ügynök, mint Elmajer Pozsonyból hajón Ulmba ment, onnan pedig a sváb földre. Az ismeretlen nevű ügynök megemlíti azokat a sváb városokat és községeket is, a melyekből sváb telepeseket hozott. Biberach, Ochsenhausen, Heggbach, Waldsee, Weingarten és Ravensburg azok a nagy központok, a honnan embereit toborozta. Elmajer nem nevez meg helységeket, de biztosra vehető, hogy ő is csak ott járhatott, a hol névtelen társa járt. Mindketten sváb telepeseket hoztak magukkal a Dunán Ulmtól Pestig, innen pedig tovább szállították őket Károlyba. Tény tehát, hogy az ij20-ban behozott svábok a mai Württemberg keleti részéből valók a Biberach és Ravensburg közt fekvő területről. Hogy az 1720 előtt és után érkezett svábok szintén erről a vidékről jöttek, azt később fogjuk kimutatni. Az 1720 nyarán behozott új svábok mindnyájan Fény1 községet szállották meg és ők voltak ennek a helységnek első sváb telepesei. A mi számukat illeti, az 1726 szept. 29-iki kimutatás 17 családot említ, az 1729 jan. 16-iki fényi összeírás pedig 28-at. A nagyobb szám a valószínűbb. Az új telepesek helyzetét jellemzően világítja meg az a magyar nyelvű levél, melyet megérkezésük után egy pár hónappal írtak a grófnak. Nem bizonyosak még a felől, hogy Fényen maradhatnak-e végleg, vagy máshová kell-e szállaniok. Pedig közeledik már a tél s nehéz nekik a pusztán rendes házak nélkül maradni. Sokan közülök nyáron a csanálosi határon arattak, s ezektől Andrási uram két-két garas sarlópénzt követel ; pedig még nem tartoznának vele, mivel még csak most akarnának megtelepedni. Folyamodnak ennek elengedéséért. A régi svábok példájára ők is kérnek egy-egy tehenet az uraságtól. Nagyon kifogytak a pénzükből, mivel az útban mindent ők fizettek. Vezetőjük egyedül csak a szekerekre költött Budától 30 forintot, a többi költséget ők fedezték. A levél dátuma hiányzik, de egész tartalma és a vezető neve : Lőrincz is bizonyítja, hogy 1720 őszén íródott. Zarnóczi Lőrinczről van itt szó, aki Elmajer Antalnak 1 Mezőfény kisközség, Nagykárolytól nyugatra (7—8 km.). A Károlyi-család öröklött birtoka kezdettől fogva. Már 1332-ben plébánia volt, de a XVII-ik sz.-ban elpusztult. 1720-ban Károlyi Sándor visszaállította. Anyakönyvei 1724 óta. Lakosai róm. kath. svábok : 1724; gör. kath. 33, ref. 13.