Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 283 volna tekinteni a 49-es álláspont megvalósítására. Kossuth tehát sohasem akarta végső czélúl a »jelen válságnak a törvény és béke útján kifejlődését«, az ő végső czélja mindig a 49 volt. Az emigratióban azonban a külsegélyt illetőleg sem voltak a gondolatok mindig egyezőek. Ide iktatjuk ennek bizonyítására Horn 1861 október 31-iki, a Magyarország v szerkesztőjéhez intézett levelének egy részét : »Nem tudom, hogy a Revue contemporaine jár-e Önnek ? de elküldöm ezennel mai Chronique-ómnak Magyarországra vonatkozó sorait, hogy alkalmam legyen ezeket Önnek különös figyelmébe ajánlani. — Az ott mondott nem magánvéleményem, hanem véleménye az emigratiónak — Klapka, Kiss stb. — Életkérdésnek nézzük azt, hogy elszoktassék az ország azon, őt demoralisáló gondolattól, mintha a külsegedelem biztos és nélkülözhetetlen volna. Nem hiszem, hogy az Ön bátor nyilteszűségének hosszabb commentár kellene ehhez. — Nagyon szeretnők, ha a Revue-beli kivonatot szórói-szóra szíveskednék lefordíttatni. Ha jónak látja, Ön természetesen reservatiót csinálhat.« A Magyarország 1861 november 5-iki számában valóban közölte a Revue contemporaine czikkét. Ha azonban a »külsegély« Horn, Klapka, Kiss véleménye szerint sem volt »biztos és nélkülözhetetlen«, akkor kár volt annyira rossz néven venni az emigránsoktól pl. Szemerétől és Pulszkytól, hogy az Ausztriával való békés kiegyezés eszméjét pártolták, — mert ha külsegélyre nem lehetett számítani, valóban nem volt más hátra, mint a békés kiegyezés, mit itthon a conservativek, Deák, sőt azt lehet és kell mondani, a határozati párt is, tehát az egész nemzet contemplált. * A mennyiben pedig a Pulszky-ügy a magyar kérdés megoldásának politikai themájára vitt át, legyen szabad egy másik politikai ügyet is szóvá tennem : az emigránsok elveit a nemzetiségekkel szemben. »A 48-iki törvények és a nemzetiségek. Nyilt levél Deák Ferenczhez. (Jelige) : Üss, de hallgass meg.« czímmel Irányi Dánielnek egy »Menton, Alpes Maritimes. Martiusban 1861.« kelettel datált czikke maradt Pompéry hagyatékában. Az emigratiónak a nemzetiségekkel szemben elfoglalt engedékeny álláspontjára nézve ez a czikk is igen jellemző. Benne Irányi — emigranstársaira is hivatkozva — azt követeli, hogy az 1861-iki országgyűlés a 48-iki törvényeknek