Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

.282 DR. POMPÉRY AURÉL. A Magyarország 1861 jul. 27-iki számában »Brüsszel és Turin 1861 julius 20.« kelettel Jósika és Ludvigh nyilatkozatot tettek közzé, melyben azon alkalomból, hogy »Pulszky a Pesti Napló julius 3-iki számában az emigratio hivatásának tolmácsáúl vetette fel magát«, kijelentik, hogy »az emigrációt képviselő s Kossuth elnöklete alatt álló nemzeti igazgatóság 1861 januáriusa óta minden politikai viszonyt megszüntetett Pulszky Ferenczczel«. Erre Pulszky szintén nyilatkozattal felelt, mely Turinban 1861 jul. 30-án kelt s a Magyarország 1861 aug. 10-iki .számában jelent meg. Ebben Pulszky a többi között ezeket írja : »Én legbelsőbb meggyőződésemből hiszem most is, hogy hibás volna azon felfogás, ha az emigratio külföldről akarná vezetni az országgyűlést, vagy pártokat alkotni s személyeket gyanúsítani, s nagyon sajnálom, de róla nem tehetek, ha vannak bajtársaim, kiknek véleménye külömböző.« »Compromittáló részletekbe nem akarok bocsátkozni, s azért csak röviden mondom el, hogy az én programmom a következő : »Deák vagy Garibaldi.« Ezen programm nem tetszett Kossuthnak s elváltunk, én azonban nem találtam eddigelé semmi okot arra, hogy januárban kijelentett nézeteimtől eltérjek, s azért most is határozottan kijelentem, hogy mint politikus Deák eszében és szivében bizom, ha pedig a harcz az eszmék teréről a tényekre tétetnék át, akkor a haza a másik zászló alatt fog találni, s úgy hiszem, hogy ott Jósika, Ludvigh s többi bajtársaimmal is fogok találkozni, hiszen az ő tehetségeik s életök, csakúgy, mint az enyim, a hazának szentelvék.« A Magyarország szerkesztője — mintegy Kossuth mentségére — mindezekhez hozzátette, hogy »Pulszky szavai azon véleményt ébreszthetik, hogy Kossuth volt az, ki Pulszy programmjának első felét« (mit a Deák szó fejezett ki) »nem helyesli, . . . holott Pulszky jól tudja, hogy Kossuth, az eszmék hatalmában bizva, hazánk jelen válságának, ha lehet, a törvény és béke útján kifejlődését semmiképp sem akarja gátolni.« Nos, a Magyarország szerkesztője tévedésben volt, mert — mint Kossuth Iratai bizonyítják — ha Kossuth helyeselte is az 1861-iki országgyűlésnek az osztrák követeléssel (az októberi octroyált alkotmány elfogadása) szemben követett magatartását (hogyne helyeselte volna !), azért mégis mindent, mit az országgyűlés tett volna, tehát az is, ha sikerült volna a 48-as, törvényes alapon megegyeznie az osztrákkal, mindég csak eszköznek, első étape-nak óhajtott