Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 281 »Nem tudom, Deák Ferencnek van-e szüksége ily ügynökökre, hanem annyit tudok, hogy csak ellensége lehet a hazának, ki ilyesmikre vetemedni képes. Azonban mi Deák Ferencet sokkal jobban tiszteljük, mintsem olyasmit tételeznénk fel róla, hogy ő Turin és Párisba csak azért küldözgetné ágensét, hogy Austriát mielőbb engedékenységre birja a pragmatica sanctio értelmében az örökös kibékülésre s Pulszky úr programja szerint a statusadósság elvállalása, újonczállítás, egyszóval a nemzetet a reactio sorába beiktatás s a szabadság elleni harcz s más ílly zsarnoki műtét részvétére birni, és éppen most, midőn minden annyira kerékvágásban van, hogy a nemzet felszabadulása a zsarnok alul megszentesitve van. Jó lesz önöknek is a vigyázat. Isten önnel ! Tisztelője : Újházi.« Üjházy ezen levelét Pompéry János megküldte Deák Ferencznek, ki erre »Pesten April 22-én 1862.« kelettel ezeket írta Pompérynak : »Tisztelt barátom ! »Küldöm ezennel a levelet, melyet ön tegnap vélem közlött. »Ismétlem, mit szóval mondottam, hogy én 1848 óta Pulszkyval legkisebb politikai érintkezésben nem voltam s vele sem közvetve sem közvetlenül sem levélben sem izenet által politikáról csak egy szót sem szóllottam. Nem érintkeztem senkivel a külföldön, sem az emigratio tagjaival sem a külföldi statusférfiakkal, egyszóval én politikai működésemet bármi csekély részben a külföldre is terjeszteni soha meg nem kísérlettem, sőt nem is kívántam. »Ha tehát Pulszky bármi fondorkodást visz véghez, s mit nagyon csodálnék, azt az én nevemmel hozta kapcsolatba, sőt reám vagy megbízásomra hivatkozott, roszul cselekedett s nem mondott igazat. »Politikai szerény működésem mindég nyilvános volt s annak tere a törvényesség tere. Nincs tehát szükségem titkolózásra vagy ágensekre s mivel én csak saját meggyőződésemet jelentem ki, ahol szólani kell, és még párt nevében sem lépek fel, örülök, ha mások is osztják nézetemet, de pártot szerezni, corteskedni még itthon sem szokásom, — sem Pulszky sem más az én ágensem, mint ön levelezője írja, —soha nem volt és nem is lesz soha, valamint én sem leszek mások ágense. »Ha ön e sorokat közli levelezőjével, semmi kifogásom, de ha nem közli, sem bánom ; mert kik ismernek, tudják, hogy a fondorkodás nem szokásom, — s akik ismerve is ily szerepet tesznek fel rólam, azok véleménye nem bir fontossággal előttem. Isten áldja ! tisztelő barátja Deák Ferencz.«