Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

A NEMZETI FELBUZDULÁS (1790). 269 nyelv jogaiért indított küzdelem ; de most a korlátlan uralom végnapjaiban együtt jelenik meg mind a kettő. Midőn az alispán a pozsonyvármegyei gyűlésre először hívja meg magyar nyelven a rendeket 1789 őszén, ugyanakkor már a magyar köntösnek is nagy becse van itt és Biharban. A magyar nyelv jogainak követelése az ellenállás belső tartalma, a magyar ruha viselete pedig csak külső tüntetés. Csakhogy midőn nemzeti sajátságainkhoz való visszatérésünket kell bizonyítanunk, minden külsőség fontosnak tetszik. A magyar nyelv tanulását, irodalmi művelését vagy közhasználatba vételét illetőleg minden szórványos jelenség szokatlan figyelmet gerjeszt s emeli a lelkesedést. Dicsérik a pozsonyi kispapokat, a kik a vizsgálaton magyarúl felelnek. Példa gyanánt emlegetik a tót lakosságú vármegyéket, a melyek szintén a magyar nyelv mellett kardoskodnak ; sőt még a horvát vármegyék is készséggel igérik nyelvünk ápolását. A Mindenes Gyűjtemény csakhamar a magyar nyelv hivatalossá tételét sürgeti. »Soha ennél — úgy mond — a hazának igazságosabb kívánsága nem lehet, hogy a kik Magyarországon s Erdélyben hivatalt folytatnak, azok magyarúl tudjanak, és semmi azt inkább meg nem alázza, mint az, hogy a szegény magyarnak a maga hazájában sok tisztekkel tolmács által kell beszélni.«1 A nemzeti érzést azonban a császárnak 1790 január 28-dikán kelt leirata szabadítja fel minden tartalék alól. E rendkívüli fontosságú sorokban a császár egy tollvonással megsemmisíti majd egész élete művét. A mi a legfőbb sérelmeket okozta, mindazt eltörli és országunkat a trónraléptekor meglevő állapotába helyezi vissza. Még nyilvánosan nem közölhetik a császár elhatározását, de már Bécsben és Pesten sokfelé rebesgetik : mily nagy meglepetés éri a nemzetet. A Hadi és más nevezetes Történetek szerkesztői még a február 2-dikán kelt számukban is csak sejtik a nagy elhatározást, a melyet aztán pár nap múlva a Helytartó-Tanács magyar leiratban közöl a vármegyekkel. »Örülj, kedves haza ! — kiált fel jogos önérzettel Péczeli. — Tapsoljatok, anyai nyelvünket szerető nagylelkű hazafiak ! Megvan már egy része annak, a mire törekedtünk, felemeltetett szintén a földre tiportatott nemzetünk és anyai nyelvünk a porból.« S innentől fogva minden számában közli a magyar nyelv érdekében hozott vármegyei határozatokat s keményen 1 1790. évf. 7. (jan. 23—d.) sz. Hadi és más nev. Tört. 1790. évf. jan. 15. sz.