Századok – 1914

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: A nemzeti felbuzdulás (1790.) - 257

27 2 VÁCZY JÁNOS. rápirít azokra, a kik a német nyelv hivatalos használatának főtényezői voltak, mert csúf megalázása volt az a magyarnak, hogy a saját kormányához csak német nyelvű folyamodványnyal járulhatott, a miért »holmi kóborló németnek egy forintot kellett fizetni«. Pedig mily gyönyörűen hangzik az édes anyanyelv a 'Sigrayak, Zichyek, Telekiek ajkán, vagy a pestvármegyei főrendű asszonyokén, a kik ha nem elég jártasok nyelvünkben, most a legnagyobb szorgalommal tanulják. Valóban — folytatja — nem abban kell kimutatni a magyar dicsőséget, hogy házunkon számok ne legyenek, földeinket föl ne mérjék, a nemesség szabadon nyúlászhasson ; hanem abban, hogy nemzeti nyelvünk legyen az első a hazában ; irodalmunkat ne csak ismerjük, de becsüljük is. Ha nemzetünk minden alkotmányos jogait visszanyeri is, de ha a magyar nyelvet a közhivatalokban s iskolákban uralkodóvá nem teszi : »olybá tartsa, mint ha semmit sem nyert volna, mert a mi legfőbb lett volna, azt mulasztotta el.«1 Pest vármegyében már jó előre készülnek, hogy az összehívandó országgyűlésen a magyar nyelv jogaiért síkra szálljanak. A követeknek ily értelmű utasításokat adnak s megtartásukra esküvel kötelezik őket. Hasonló jelenség tanúi vagyunk Sopron, Nyitra, Borsod, Bihar, Szabolcs, Csongrád és Győr vármegyékben is. Temesben magyar nyelvű iskolák felállítását határozzák el. Bécsben egy magyar indigena főúr 25 aranyat áldoz irodalmi czélra, s titkárja negyvenre egészíti ki az összeget. A Hadi és más nevezetes Történetek szerkesztői megint 20 arany jutalmat tűznek ki a következő kérdések megfejtésére : Micsoda ereje van az anyanyelvnek a nemzeti tulajdonságok megtartására ; mennyire segíti a nemzet boldogságát s pallérozódását az anyanyelv gyarapodása s mennyire szükséges a magyarnak a deák nyelv tudása ? Kassán a vármegyei rendek és írók tanácskoznak : miként lehet nyelvünket megillető méltóságába visszaállítani. A pesti egyetemen még a »főbb tudományokban is magyarúl felelgetnek nemcsak a növendékpapok, hanem a világi tanulóifjúság is«. Cziráky Antal gr. felelete különösen meghatja az egyháztörténelem tanárát, Tóth Farkast, a ki a grófot ez alkalommal üdvözölvén, a többi közt ezeket mondja : »Nagyságodnak tökéletessége és édes hazájához most is kimutatott szeretete megérdemli, hogy én Nagyságodnak Magyarországban nádorispánságot jövendöljek«. 1 Mindenes Gyűjtemény 1790. évf. 7., 14., 19., 22. stb. sz.