Századok – 1914

Értekezések - SZEGFÜ GYULA: Két historiographus Castaldo erdélyi seregében 17

i8 SZEKFŰ GYULA. gen azonban, a ki e zavaros két-három év alatt Erdélyben járt, nem mind fordított hátat Erdélynek a nélkül, hogy az többet eszébe is jutott volna. A sok lovag, katonatiszt, hivatalnok közül nem egy járt nyitott szemmel az ismeretlen vidékeken, nem egynek tűnt fel a viszonyok, emberek és események eredetisége, új volta, és nem egy tartotta érdemesnek otthon maradt barátai, ismerősei, kortársai okulására a tapasztaltaknak Írásbeli összefoglalását. Ebben a két-három évben több elbeszélő kútfő keletkezett Erdélyről, mint minden addigi században együttvéve, s később is, a század végéig, az erdélyi történetírás fénykoráig. A következőkben legyen szabad két, eddig többé-kevésbbé ismeretlen kéziratról szólanunk : mindkettő a most vázolt nyugati inváziónak köszöni létezését. Az egyik Castaldo hadi titkárának, Gailel Vitusnak, munkája az 1551 —1553. évek erdélyi eseményeiről. A bécsi udvari könyvtár 7234. számú XVI-ik századi kéziratában maradt reánk, mely rajta kívül egy karinthiai tárgyú munkát tartalmaz s ezért ily külső czímet visel : Carinthiac et Transyluaniae história et descriptio. S ez előtt, XVII-ik század első feléből származó írással: Ex Bibliotheca serenissimi Archiducis F er dinandi etc. Graety Styriae. A quart kézirat 71 — 128. folióit kitöltő munkája Gailelnek hosszú, a szerző személyére tanulságos czímmel kezdődik : (gilt kürzer nmljrljafter kgrif, wit ftrij öcr tjeit öts aűcr purdjlcüdjtigirtsn (ßroflmadjtigiftcn fdjcu mid) ju ^ungern uniti íScIjnimb etc. ${junig *fed>i= =jtanöctt uatterlidjcn tmft gcncöigißctt ^ambrucdjcn «on unôfunftjigiltcn Jlixrs bifsjutmtù ics örctjunöfünftjigiftcnjlatrs, ítetr minöcrn JtalU 3n J&ibeniuutrgtn Me fadjett crloffeit öiirdj JJcitcn (ßnilil wo« JJttfbutrg, Jlcr tjcit ítljvicga ««rretartjcn =felb|t mit fünfte«« ttlciTs jujameit gettngett uttb jn nUegemaittt (Éciitfdje Jiprndjc gcbraudjt tttüröe«. Mielőtt a szerző személyét illető adatokat előhoznánk, megemlítjük, hogy a kézirat már Bucholtznak kezén megfordult, a ki a szerző nevét Veit Goilel (nem Gailel) alak-