Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Vjesnik kr. hrvatsko-slavonsko-dalmatinskoga zemaljskoga arkiva - 242

22Ó TÖRTÉNETI IRODALOM. SiS Az egykorú pesti szabók — Tóth Gáspár, Kostyál Ádám stb. — ruhaterveiknél igénybe vették a magyar festők közreműködését is, első sorban Barabás Miklósét. -— Ismerteti Takáts Sándor Régi magyar asszonyok ez. könyvét s nagy elismeréssel szól úgy a tárgy érdekes voltáról, mint új adatairól és művészi stilusáról. Világ. 1914. 28. sz. Kossuth Lajos a szabadkőművesek között. Kossuth 1852-ben bejárta Amerikát. 1852 febr. 20-án Kossuth több magyar menekülttel Cincinnatiban felvétette magát a szabadkőmüves-szövetségbe. A massachusettsi nagypáholy 1853 május 3-ára meghívta, hogy látogassa meg templomukat Bostonban. Berndel lelkész beszéddel üdvözölte Kossuthot, melyre Kossuth válaszolt. A czikkben a beszédek vannak közölve. — II. József császár levelei czímmel egy névtelen író II. József császár leveleiből, melyek Supka Géza fordításában az Olcsó Könyvtárban jelentek meg, részleteket közöl. E levelek élénk rajzát adják a kalapos király gondolkodásának, ritka intellektualitásának. -— 32. szám. József császár ismeretlen levele. Bojnicic Iván a zágrábi orsz, levéltárban őrzött levelet közöl. A német eredeti Glinában 1788 márcz. 13-án kelt. A Világ magyar fordításban közli. — 34. szám. Régi magyar könyv a szabadkőművességről. E névtelen czikk egy Kassán 1792-ben Ellinger János betűjével nyomatott »A Frey Maurer, avagy Szabad-Kőmíves Rendnek oltalmazása« munkának tartalmi ismertetését nyújtja. — 37. szám. Szekula Jenő : Az Aquincumi nő. A római kori síremlékek alapján arról ír, hogy milyen volt az aquincumi nő ? — 46. sz. Dr. Lupas János : Dr. Saguna András és br. Eötvös József. A baráti viszonyról ír, a mely őket egymáshoz fűzte. Vjesnik kr. hrvatsko-slavonskő-dalmatinskoga zemaljskoga arkiva. XV-ik évfolyam, 3. füzet. Laszowszki E. : »Povjest zagrebackih Isusovaca od. g. 1608—1618« czímen közli a zágrábi országos levéltárban őrzött »História collegii Zagrabiensis« czímű kéziratot, mely ezen collegium szervezésének történetét előrebocsátva, annalesben feisorolja a rendház első tíz évének minden nevezetesebb eseményét ; a feljegyző ismeretlen, de kétségtelen, hogy csakis a rendház valamely tagja lehetett. (161—187. 1.) — Horvát Károly dr. a >>Nekoliko podataka 0 sultanu Jakija iz vatikanskoga arhiva« czímű közleményben röviden ismerteti Jahija szultánnak, III. Mohamed (uralkodott 1595—1603) szultán kalandor fiának — ki bátyja elől menekülve, megkeresztelkedett és keresztény, főleg olasz fejedelmek támogatásával meg akarta szerezni a török trónt és a birodalmat keresztény állammá tenni — hányatott sorsát ; ezután közöl a vatikáni levéltárban (Borghese I. 913. 710—723.; Bibi. Vat. Cod. Ottob. lat. 1941. f. 133., u. o. 1341. f. 132., u. o. 1941. f. 134.) őrzött okiratokat, melyek Jahija szultán sorsára vonatkoznak ; a firenzei herczegi palotában Jahija ajánlatai tárgyában 1609 ápr. 20-án és 23-án tartott tanácskozás jegyzőkönyvét, Jahija szultánnak az ohridai érsekhez, a spalatói püspökhöz és a velenczei köztársasághoz 1648 október havában intézett kérelmére vonatkozó leveleket. Tomié Iván (»Sastanak i dogovor srpskih glavara u Kucima 1614. radi ustanka na Türke«, Beograd, 1901. 19. 1.) Jahija szultán első életrajzának, Vittorio Catualdi »Sultan Jahija deli' imperial casa Ottomana ed Alessandro conte di Montenegro ed i suosi discendensi in Italia. Trieste, 1887.« czímű művének (mely Levakovió Ráfaelnek, Jahija barátjának feljegyzésein alapul, 1. Udinei orsz. levéltár »La vita del serenissimo sultan Jahija ... I) adatait képzeletből vetteknek mondja ; a most közölt oklevelek azonban igazolják