Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

WATHAY FERENCZ. 26-De sokkal becsesebbek lyrai költeményei, melyekből eddig (»Hasznos Mulatságok «-ban 1838. I. 13, 14.) kettő jelent meg nyomtatásban. Mintegy húsz ilyen költeménye van s ezek egy része vallásos ének, olyan tartalommal, mint a Palatics Györgyé, melyet ez a jámbor vitéz ember 1570-ben szerzett rabságában, »csonka toronnak erős tömlöczében«. Bűneinek tulajdonítja szenvedéseit, fogságát s folyton reménykedik, hogy betelik a rámért szenvedés pohara, isten megelégeli a büntetést s haza viszi őt árva társához, feleségéhez, barátaihoz. így mindjárt az első énekben, melynek kezdete : Fényes dicsőségben lakozó szent Isten, Az te országodban éjjel soha nincsen így könyörög : Sőt ezennel is utói kérem felségedet, En szegény hazámban vedd hozzád lölkömet. Az Pogányok között ne messed el éltemet. Vagy egy másikban : Uram ha könyörülsz rajtam, Ugy tetszik mert elhagyattam Ostorodtul nyomorultam, S csapásidtuí elaléltam. Ismét másutt siránkozó lelkét óvja a kétségbeeséstől O keserves lölköm miért így siránkozol És el figgeszkedvén ennyit buslakodol Kétségeskedvén hova gondolkodol. És valamennyi ilyen, mindenikben a kétségbeesés tusakodik a vallásos hittel és Istenben vetett bizalommal s ha utóbbi győzedelmeskedik is, az első panaszos jajveszékelését teljesen mégsem némítja el. Költeményei másik csoportja a világi lyra körébe tartozik. Legszebb ezek között az melyben lelke haza száll szülőföldére s felkeresi kedves háza táját, árván maradt feleségét, barátait. Lelke, úgymond, minap is hazaküldé és mit látott otthon : Egy árvát félgyászban járni ám csak te látál. Kiről csak óhajtást és fohászkodást hallál, Hertelen ez vei jövél s meg küldvén menten menél Atyámfiaihoz s jó barátimhoz lépél : Senki meg nem láta ott, csak csendest köszönél, Két fele nézél, hallál és rulam tudakozál. De senkit felőlem emlékezni sem hallál, Hanem vagy kettőtül jó reménséget hozál.