Századok – 1914

Történeti irodalom - Láng Lajos: A statisztika története. Ism. Erdélyi Alajos 223

.224 TÖRTÉNETI IRODALOM. sőt e megállapításaink történelmi igazságát, bizonyosságát is meggyőződéssel hangoztatjuk. A népességi statisztika ellenben a tömegjelenségeket kutatva, bár adatait minden egyedre kiterjedően hivatalos ellenőrzéssel gyűjti, feldolgozásukban pedig mathematikai módszert alkalmaz, tudományos megállapításait s általánosításait a tömegjelenségek okainak, törvényszerűségének felismerésében óvatosan csak valószínűségnek tartja. Ám kérlelhetetlenül bevilágít a statisztika az u. n. művelt nemzetek legbelsőbb ügyeibe is. Nagyon tévedne az a történetíró, a ki pl. Francziaország mai fejlődési, művelődési állapotát tisztán a külső látszat ragyogásával, a pénzgazdaság, s az anyagi -és értelmi kultura mérlegelésével, avagy a jólét hivalkodó pompájával akarná jellemezni. Mert feltétlenül téves utakon halad az a művelődés, betegnek kell lennie annak a társadalomnak, lényegében sorvad az a nemzet, a mely évtizedek statisztikai tanúsága szerint ép legfőbb értékében, a népességben gyarapodást nem mutat. Ez egyszersmind zsibbasztólag hat az államhatalom külső politikájára is. Elég pl. végigtekintenünk Németország és Francziaország népszaporodási statisztikáján, és ha azt látjuk, hogy a nagy katasztrófa óta Németország népe közel megkétszereződött, míg Francziaországé majdnem stagnál, be kell látnunk, hogy ez egyszersmind fő akadálya a revanchepolitika erőrekapásának. A statisztika tehát, míg egyrészt megvannak a maga sajátos feladatai, másrészt hatalmas támaszáúl szolgál a történettudománynak a modern haladásában, és valóban a fix időpontokban megejtett statisztikai felméréseket mathematikai módszeres feldolgozásukkal úgy tekinthetjük, mint a nemzetek, az emberiség történelmileg rajzolt fejlődésének évtizedes, évszázados mérőköveit az idők útjain. Ép ebből a szempontból is a magyar történeti irodalom kiváló értékeléssel tekinthet Láng Lajos báró jelen munkájára, a ki egyrészt a szaktudós mélységével ismertet meg bennünket a statisztikai tudomány fejlődésének főbb mozzanataival és ezekben is főleg Malthus és Quetelet elvitázhatatlan érdemeivel, másrészt azonban e főczéljai mellett a magyar tudós hazafias fölmelegedésével már az »Előszó«-ban felhívja »a mai magyar művelt közönség figyelmét a mult század nagy statisztikusára, Schwartner Mártonra, hogy ezzel megismerjük — úgymond — a száz év előtti Magyarországot és megértsük azt a fejlődést is, melyet nemzetünk egy század alatt megvalósított. Nem azért, hogy önelégülten tekintsen vissza a lefolyt száz esztendőre, hanem azért, hogy újabb ösztönzést nyerjen és fokozott erőt merítsen további még szebb és merészebb haladásra.«