Századok – 1914

Történeti irodalom - Láng Lajos: A statisztika története. Ism. Erdélyi Alajos 223

22Ó TÖRTÉNETI IRODALOM. SiS SIS Ez utóbbira annál inkább kötelezve vagyunk, mert Schwartner, a német nevű és német nyelven író, de hazafiasan érző magj^ar tudós statisztikai számításai alapján még merészebb álmot látott, mint a mi azóta megvalósult. Schwartner ugyanis hevesen kikelve »azon külföldiek ellen, kik Magyarországot egészségtelennek festik« a születési és halálozási arányszámokból 50 év alatt jósolja Magyarország lakosságának megduplázódását, a mi tényleg az 1910. évi népszámlálás eredményével több mint 100 év aiatt következett be, nem számítva persze az azóta végigszenvedett háborúkat, járványokat és a mindezeknél tömegesebben pusztító kivándorlást. De Schwartnemek egy másik, az akkori viszonyokhoz mérten nem kevésbbé merész jóslata ma közelebb esik a megvalósúláshoz : Pestet ugyanis mint a jövendő Londont (»das zukünftige London«) látta, oly időben, midőn Pest nagyságban még Debreczen (30.000 1.) után következik és midőn az összes szabad királyi városaink lakossága 425 ezer ember, körülbelül csak »fele az egyetlen nagy Londonnak«. Azóta a Buda nélküli Pest tényleg több mint húszszorta nagyobb lakosságot számlál és Budával egyesítve valóban londoni arányt ért el a többi magyar város fölött, bár azóta ezek is többszörösen gyarapodtak. Ez a városi fejlődés egyúttal kedvezőbbé tette az ország lakosságának foglalkozási arányszámát is. Schwartner óta ugyanis kereskedő népünk legalább hétszer, iparos lakosságunk tízszerte jobban fejlődött, mint összes lakosságunk. De jellemző Schwartnerre és az ország mai állapotára nézve az is, hogy a zsidók akkori gyors szaporodásától, a mely szerint számuk 1785-től 1805-ig 95.o8g-ről 127.816-ra nőtt, Schwartner nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát félti. Általános történelmi vonatkozásuknál fogva is értékesek továbbá Láng művének azon részei, melyek a népességi kérdés fejlődéséről szólnak : kezdve az antik Görögországtól, melynek legnevesebb bölcsei, mint Solon, Plato és Aristoteles, szükségesnek tartották a népszaporodás akadályozását ; folytatva a pogány Rómával, melynek első császára, Augustus meg ép ellenkezőleg törvényes kedvezésekkel is (de csak a 3 gyermekes családoktól kezdve !) igyekezett fokozni a népszaporodást ; ám minden világi törvénynél kedvezőbb hatású volt a népszaporodásra a kereszténység erkölcstana, melynek jelentőségét Láng tudóshoz méltó elfogúlatlansággal fejtegeti. Csak a tridenti zsinat határozatának magyarázata kelthet oly félreértést, mintha az egyház egyáltalán többre becsülte volna a hajadon, illetve nőtlen állapotot, mint a házasságot, holott a világiakra nézve ép a katholikus egyház továbbra is ragaszkodik a házasélet szentségi méltóságához, és csak az egyházi rendre, szerzetekre nézve tar-Századok. 1914. III. füzet. IS