Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

25 DR. DÉZSI LAJOS. Vajha nappal is ott lehetne, hol éjjel lelke jár. Végül ismét visszaküldi, haza feleségéhez azzal az izenettel : Mondd meg ne bánkódjék, mert Isten visz még haza. Darabos e költemény nyelve és verselése, de így is megérezzük, hogy finom érzés, gyöngéd hitvesi szeretet sugalta. Egy másikban a kikeletet magasztalja, mikor a nap is szebben fénylik, a madarak is szépen énekelnek. Leírja a torony ablakából a fák ágait látott madarakat. Az szegény örvös haliam hogdogál, Egy kötvél ágon másiknak bugdogál, Jer hozzám társam néki szóldogál, Velem is kérlek, hogy te barátkozzál. Fülemile, rigó mind megtalálja szerelmes párját : ezek nála mind boldogabbak, pedig neki is van társa, kit oly régen nem látott : gondolatban elszáll hozzá, ibolyát szed, fűszállal köti össze s felesége ajakához illeti, ki térdhajtva köszöni meg, hű szavával behívja házába, enni inni ad neki s kamarájába hívja nyugodni. Egy költeményében a lélek búcsúzik tőle, mielőtt haza térne : Fogadj Isten az jó tartást, S egyetemben az jó szállást Adja Isten hamar egymást Együtt lássuk s megvigadást. De míg a lélek vigasztalja a szerencse háta megett nevetve megszólal : Bátya bizony csak heában Vagy azt most te biztatásban Mert nem lesz az mostanában Sok véred még addig ontom Szived bánatban irtatom S Török ország addig hazád Lesz míg látod ezt az gazdád. Megható az a költeménye (17.) melyben a vénséget üdvözli, mely fejér szakállal megvirágozatá. Nincs miért bánkódni a vénségen annak, ki az élet örömeiből kivette részét s magáról is megvallja, hogy immár sok jó üdőt ért s ha most bánatos is élete, de örömeit is élvezte : Törted szíved (mondja magáról) szerelmeskedésben. Nyulászatban, gyakor boritalban, Jó lovakat mezőn nyargalásban.