Századok – 1914
Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 161
ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 163 mindig mint nagy érdeméről fog megemlékezni. Azt is kikötötte Kossuth, hogy minden árulás meggátlása végett ne csak a politikai, hanem a katonai vezérlet is az ő kezében legyen. E czélból — mint írja — száműzetésében a hadvezérlet tudományában is kiképezte magát. Ezeket mondta Napoleonnak, Cavournak is és ezt írta meg haza is. (I. 93., 96., 98., 113., 201. stb.) A tárgyalások eredménye így alakult ki : III. Napoleon azt mondta, hogy nem biztos Anglia semlegessége felöl, mert a tory Derby-ministerium Ausztria támogatására hajlandó s emiatt ő (III. Napoleon) nem mer Magyarországba sereget küldeni. Kossuth tehát 1859 máj- 20-tól 26-ig Angliában meetingeken agitált a Derby-ministerium ellen s azt megbuktatta. Helyébe a semlegességet őszintén programmjának valló whig Palmerston-kormány lépett. Minthogy III. Napoleon azt is óhajtotta, hogy még franczia seregnek Magyarországba küldése előtt Olaszországban a franczia sereg soraiban x—2 miagyar szűknadrágos« zászlóalj küzdjön, Kossuth emigráns társaival együtt megalakította az osztrák sereg magyar desertoraiból, magyar hadifoglyokból és Olaszországban élő magyarokból a magyar légiót (hivatalos czíme : »magyar sereg Olaszhonban«). Több semmi sem történt. Sem sereget nem küldtek Magyarországba, sem fel nem kelt a magyar nemzet, sem a villafrancai békekötésben (1859 jul. 11.), a melynek eredménye Olaszországnak részben való uniója lett, nem esett szó a magyar ügyről. Az olasz kérdést úgy, a hogy rendezték, a magyarral nem törődtek. Az olasz kérdést rendezhették a magyarok felkelése nélkül is, arra tehát nem reflektáltak. Azonban Villafranca után is megmaradt a lehetősége egy újabb olasz-osztrák háborúnak. Ennek esetére Kossuth tovább is fenntartotta összeköttetését a szárd kormánynyal és III. Napoleonnal. Megint magyar felkeléssel akarták combinálni a háborút, s Kossuth ennek feltételéül megint azt szabta ki, a mit 1859-ben. De ismét csak az lett az eredmény, hogy Olaszországban szerepelt a magyar legio, a melyet 1866-ig fenntartottak, de az olasz megint csak a magyaroknak a háborúba való belevonása nélkül verekedett az osztrákkal s a magyar kérdéssel nem törődve érte el czélját : Velencze megszerzését. Közben az emigratióban is szakadás állt be, sőt bekövetkezett annak, mint testületnek, teljes megszűnése, széthullása. Kossuth arról is sok hírt kapott, hogy itthon a nemzetben sincs meg az igazi hajlandóság a forradalomra, fel-11*
