Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 161

164 DR. POMPÉRY AURÉI.. kelésre, hanem ellenkezőleg a békés kiegyezést óhajtják. »A mint az olasz megkapta Velenczét — írja —, a magyar legio létoka megszűnt. Nekem jutott a szomorú feladat azt feloszlatni. Feloszlásával reményeimnek napja leszállt. És nekem még azt is meg kellett érnem, a mi azután bekövetkezett. Sőt még azt is meg kellett érnem, hogy még magyarnak sem szabad magamat neveznem, ha csak lelkem szent meggyőződését meg nem tagadom. — Nem tagadom meg. — S a mint én, idegen idegenek között, rideg magányomban elmémmel hosszú, keserves életem örömtelen küzdelmein végigfutok, nem tudom elfojtani azt a fájdalmas sóhajtást, hogy azok közé tartozom, kiknek az élet nagyon szomorú adomány volt.« (III. 733.) S mégis »az emigratio tevékenysége nem volt befolyás nélkül még a viszonyok azon fordulatára sem, melyet otthon új alkotmányos korszaknak neveznek«. (I. köt. X. old.) Míg ugyanis egyrészről az emigránsoknak a desertióra felhívó, az osztrák sereg magyar katonáihoz intézett kiáltványa és azoknak a »magyar szüknadrágos« csapatoknak feltűnése az olaszországi franczia seregben nagy hasznukra vált III. Napoleonnak és Viktor Emmánuelnek, másrészről tagadhatatlan, hogy az emigránsoknak összeköttetése az olaszszal és francziával, a miről Ferencz József tudott, befolyással volt az i860, októberi diploma kiadására, az első lépés megtevésére a magyarok jogának elismerése felé. i860 után már maga az absolutismus sem bízott önmagában. Napjai meg voltak számlálva. A kiegyezést a nemzet talán az emigratio részéről jövő pressio nélkül is létrehozta volna. Az osztrák hatalmat a kiegyezésre a »birodalom« kül- és belviszonyai talán maguktól is rákényszerítették volna. De azért ne feledjük, hogy magyar legio Olaszországban 1866-ig volt s hogy ugyanaddig az olasz kormány a Magyar Nemzeti Igazgatósággal, majd később egyedül Kossuthtal sem szűnt meg az összeköttetést ápolni és hogy Kossuth egy perezre sem tágított az olasz segítséggel rendezendő magyar felkelés tervétől, a melyet az olasz kormány (Cavour és utána Riccasoli és Ratazzi) sem utasított vissza véglegesen sohasem, sőt annak megvalósításáról — mint igen közeli eshetőségről igen sokszor tárgyalt. A magyar felkelés eszméje élt még tehát s a kiegyezést előkészítő tényezők közt, ha mint csak egyik távolabbi segítő mozzanat, ez is szerepelt.