Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

Wathay Ferencz. Talán egy nemzetnek sem volt annyi katona költője, mint nekünk, talán az első magyar költő is katona volt. Katona volt Balassa Bálint a féktelen szerelem és a páratlan magyar vitézség lantosa, a kinek egy várostrom alkalmával hullott ki kezéből a lant és kard ; katona volt, sőt nagy hadvezér gróf Zrinyi Miklós, Koháry István füleki kapitány, a kurucz ezredes és tábornok báró Palocsay, a ki »Landa alatt esett sebben fekvő ágyban írta verseit, hol kínban, hol búban« ; a csapodár szerelem lantosa Amadé, a kesergőé Kisfaludy Sándor, katona volt Fazekas, Kónyi, tábornok volt Gvadányi. Nem sorolom fel a testőrség költőtagjait. A legvitézebb katonák, a honvédek soraiban is küzdöttek magyar költők, sőt a legnagyobb közöttük (Petőfi) életét is a harczmezőn fejezte be. Testestül-lelkestül katona volt Wathay Ferencz is. A végvárak kiváló katonája, a ki sok ostromban és ütközetben mindig bátran szembenézett a halállal s midőn egy ostrom alkalmával török fogságba jutott, a konstantinápolyi Fekete-toronyban lantja pengetésével igyekezett feledtetni a nehéz rabság keserű kínjait. Nem költő a szó igazi értelmében, a minthogy nem az Koháry, Palocsay, Kónyi sem, nem is a hivatásérzet, hanem az unalom vagy oktatni akarás fogatott tollat velük és mégis megérdemlik, hogy az irodalomtörténet legalább megemlítse nevüket, megérdemli ezt Wathay Ferencz is, mert gyenge verseit hazaszeretet sugalja és a nagy szóáradatban itt-ott igaz érzés szólal meg, ha a kellő kifejezési formát ritkán találták is el, azonkívül históriás énekeinek új adatai miatt történeti, kor- és erkölcsfestései miatt művelődéstörténeti értéke van. I. Wathay Ferencz katona-családból született s alig várta, hogy katonasorba kerüljön maga is. Nagyapja, az öreg Wathay Ferencz, várkapitány volt, apja Lőrincz cseszneki kapitány volt ; feleségül is az egri főkapitány leányát, Századok. 1914. I. füzet. I