Századok – 1913

Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81

A MŰVELÖDÍ38TÖRTÉNELEM PROBLÉMÁJÁHOZ. 85 rint : 1

»a források emberi tevékenységek eredményei, a melyek történeti tények ismeretére és kimutatására vagy eredetileg szánvák, vagy erre meglétük, keletkezésük és egyéb viszonyok folytán kiválóképen alkalmasak«. Azaz ama krónikás, a ki a hadseregről tudósít, hagyományt közöl, mert közölni akar, míg a számadáskönyvnek nem volt czélja a tudósítás. Ha Bernheim meghatározása pontatlan is, ha teljesen bizonytalan is az, hogy mi teszi »kiválóképen alkalmassá« a tényt, hogy történeti forrásúi szolgáljon, rámutat az alapvető fontosságú tényre : a forrás tudattal bíró emberi lény tevékenységének »eredménye«. E látszólag jelentéktelen vizsgálatokkal azonban nem technikai kérdést kell eldöntenünk ; a ma sokat vitatott történeti í'swereítannak oly pontja e kérdés, a melyet sem a historikus, sem a logikus nem tudott eléggé megvilágítani. A kérdés ezután az, mire következtetünk amaz »eredményekből«? A művelődéstörténelemre nézve ebből lényeges distinctiónak kell következnie : következtethetünk magukra a megtörtént cselekményekre, mint tényekre, avagy magára a tudatállapotra, a mely külső jelben jut kifejezésre és itt a maradvány egyenrangú avagy inkább azonos a hagyománynyal. Mondhatnók a régebbi technika értelmében, hogy amaz a tudatállapot tényekben kifejeződő eredményeire veti a fősúlyt s ezzel eljut a politikai történelem fogalmához, emez a tudatállapotra magára s eljut a művelődéstörténelem fogalmához. Itt ismét egy fontos különbségre akadunk, a melyet Bernheiin is kiemel : »Nem alaptalanul választjuk a forrás elnevezést speciálisán a történelmi disciplinák anyagára, mert ez, mikép más tudományok, így az ásvány-, növény-és állattan tárgyánál, nem egyszersmind a megismerés tárgya is, hanem csak eszköz hozzá ; az emberi tevékenységek azok, a melyeket a források által megismerni akarunk«. A forrás egyszóval csupán alapúi szolgál a történelmi reconslruetiónak, ez a f í rásból indúl ki. De hogyan ? Hová vezessen a reconstiuctio ? Ettől a ponttól kezdve Bernheim fejtegetéseit hézagosnak, sőt ellentmondásokkal átszőttnek találjuk. »Minden esetre, mondja, er (emberi) tevékenységeket közvetetlenűl is megismerhetjük, a mennyiben ugyanis az egykorú tanú azokat (t. i. forrásokat, emberi cselekményeket) közvetetlen2 szemlélettel m-iga ve^zi észre«. Azaz ebben implicite teljesen új tényt mr

n;l ki : a historikus megfigyelheti a saját korát s ezzel is történelmi ismerethez jut, a jelenkor »történelmi« ismeretéhez, 1 Lehr.b d. geschichtlichen Methode u. d. Geschichtsphil. 1903. 227.1. 2 Itt természetesen Bernheim nem psychologiai megfigyelésről szól ; eme fogalmon ő egyszerűen érzékletet ért.