Századok – 1913
Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81
A MDVELŐDÉSTÖRTÉNELEM PROBLÉMÁJÁHOZ. 83 az általánosítás értékéről szólt volna. Kevéssé emelte ki, hogy nincs tény, a mely ne volna általánosítható, a mi által értékes ismeret jő létre, valamint nincs tény, a mely ne volna sajátszerűsíthető1 (Monod : particularisation), a midőn szintén értékes ismeret jő létre. Többen úgy vélték, hogy egy új megismerésmód kiemelésével az általánosítás jelentőségét, értékét óhajtotta2 kétségbevonni. Végül még egy ingadozó nyelvhasználat szokott zavarólag hatni, maga a módszer fogalmáé. Ma valóban többet értünk módszeren : a kérdés fogalmazását, az iránytüzést, sőt a legtheoretikusabb, ismerettani alapvetést, míg régebben csupán technikai kérdésekre gondoltak. A kettő között azonban egy ponton roppant eltérés van : a tisztán theoretikus módszer kérdése független az illető szak egyes részletkérdéseitől, külön tudomány, a logika vagy ennek része, a methodologia fóruma elé tartozik. E szerint érthető, hogy a történelmi megismeréssel logikus, Rickert foglalkozik. A technika azonban tisztán az illető szaktudós probl mája, vagyis ez esetben magáé a historikusé ; a technikában az egyes részletkérdések irányadók. A most lefolyt controversiákban tapasztalnunk lehetett, hogy vagy csupán alárendelt technikai kérdéseket substituáltak logikai problémáknak, vagy a historikus nem is tudta logikailag formulázni a maga gondolatát.3 Felmerül tehát a kérdés, tekintetbe véve a fent vázolt distinctiókat, megoldható-e közelebbről a művelődéstörténelem problémája ? Ügy véljük, a megoldás, bizonyos helyes logikai irányban megindulva, nem volt oly nehéz, mint az irodalom tekintélyes része vélte. Az alábbiakban kísérletet teszünk, nem ugyan arra, hogy technikai útmutatásokat fűzzünk vizsgálódásunkhoz, hanem hogy helyes formulázással a probléma néhány főpontját megvilágítsuk. Mi a művelődéstörténelem forrása, első kérdésünk, a melyben megvitatjuk Bernheim tagadhatatlanul gondos művének egy tételét ; végül mi a művelődéstörténelem tárgyköre, a. melyben kiindulunk minden történelmi megismerés saját formájából, a művelődéstörténelem közelebbi meghatározásából, és néhány példában megvilágítani, avagy legalább 1 így próbáljuk meg az individualisatiót fordítani, liogy sociologiai jelentésével össze ne legyen téveszthető. 2 Tönnies : Zur Theorie der Geschichte, Archiv für systematische Philosophie. N. F. VIII. 1. s köv. 11. —- P. Lacombe : L'histoire comme science. A propos d'un article de M. Rickert. Revue de synthèse historique. III. k. 3 M. Lehmann, Ed. Meyer, Below, Lamprecht, Monod, Seignobos-Langlois stb. 6*
