Századok – 1913

Tárcza - Szabó László; Bártfai: Válaszul Szerémi közleményére 797

Tí.RCZA. 801 ban feltalálható (Thuróczy 30. 1., Turoch-i, Thurochi 30. 1., Thurócz 31.1., Turócz 31.1., Turóc57. stb. 1., Túrócz 60.1.) stb. Vájjon ebből én is az érdeklődés hiányára következtessek, vagy a mindnyájunkban közös emberi gyarlóságra ? A közlemény által felsorolt hibák magyarázata kettős : az író a behatónak látszó tanulmányozás daczára nem ismeri a Forgáchmonographia rendszerét. Következetesen részletes genealógiai adatokat keres a mű fejezeteinek első részében, a hol én a köztörténeti részleteket emelem ki a család történetéből, a második részben a birtokok fejlődését adom, míg a genealogust érdeklő rész a fejezet végén, a * * jel után található fel. Ezt kiemelem már az előszóban is, s Szerémi mégis megró azért, mert az első részben nem mondok el minden apró-cseprő genealógiai adatot. A Szerémi által hibául felrótt tények második, s a legtöbb esetre alkalmazandó magyarázata az, hogy nem figyelte meg helyesen a műben elmondottakat. Lássuk a főbb eseteket sorra. A mű 604. lapján beszélek a 15-ik generatióról, szorosabban Forgách Ádám fiai közül Ádámról. Elmondom, hogy első neje, Prunner Kata »elhányt 1707 június 8-án Pozsonyban, eltemették Rajkán«. Azután folytatom Forgách életrajzát, második házasságát, halálát, mely »1746 július 27-én Rajkán« következett be. Hogy kérdezheti azt, hogy nem a férj halt-e meg 1707-ben, mert a származási táblán 1707 helyett sajtóhibából 1716 áll? Kétszer ismétlődnek a czikkben azoií következtetések, a melyeket Forgách Antónia Fáv Jánosnénak az előbbihez teljesen hasonló esetéhez fűz, bár a szöveg világosan elmondja, hogy 1788-ban született, hogy »meghalt 1823 deczember 15-én Fájón, eltemették Miskolczon a minoriták templomában« (638. 1.). Kérdi Szerémi : Kazai vagy Kazzai volt-e a 301-ik lapon olvasható Gyula. Érdekes, hogy alább ő maga idézi az illető nevét a mű egy másik helyéről : Kazai Kakas Gyula alakban (Századok i. évf. 709. és 711.1.), világos tehát, hogy nem olvasandó »Kazzai de eadem Lieszkocz et Banovecz«-nek (Majthényiak, 345. 1. ; ki érti meg munkájának ezt a helyét ?). Elismerem, hogy anachronismus volt, hogy 1717-ben történt események leírásánál azt a helyet, a hova a pénzt kamatra letették, banknak neveztem. De hát az ember nem igen tud a mai kor szemüvegétől megszabadulni. Megesik az efféle »becsempészés« mással is : a szakember előtt nem kisebb hiba az. hogy Szerémi 1246-ban nyitrai főispánról beszél (Majthényiak 54. 1.), hogy a dos, res et parapheriiales-t 1488-ban hozománynak írja, hogy 1485-ben, Varin mezővárost, 1487-ben Oszlán mezővárost emleget (527., 543. 1.), hogy 1489-iki oklevélből Nemzetes Majthényi uramat olvas ki (541. 1.) stb. Bizony ezek is mulattató hibáeskák. SZÁZADOK. 1913 X. FÜZET. .->1