Századok – 1913
Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81
82 T)R. DEKÁNY ISTVÁN. körét megállapítani nem lehetett. Hozzájárult azután a modern psyehologia, a mely psyehologiai analysist, a sociologia, a mely a coilectiv jelenségek összehasonlító vizsgálatát követelte, bár a historikusok helyett e téren gyakrabban analógiákat kereső sociologusok jelentek meg. Véleményünk szerint a problémát ily módon megközelíteni sem lehet, mert mindenné] fontosabb legelső sorban a kérdés helyes föltevése és ép e téren a könnyen félreérthető tételek egész sorozatával találkozunk, Csupán vázlatosan jelöljük meg azokat a főbb problémákat, a melyeket az irodalom tekintélyes része distinctiók nélkül remélt tárgyalhatni. Már maga a történet szó kettős jelentésű lehet. — 1. Jelentheti maguknak az elmúlt tényeknek, jelenségeknek sorozatát, összegét, mint Lacombe mondja, l'histoire-fait. E kérdésbe azonban állandóan belejátszik korunk érdeklődése, a mely kiválólag a társadalomban élő egyén, a társadalmi szervezetek, intézmények felé fordúl és történelem alatt legtöbbször a társadalom fejlődését érti, azaz »dynamikus« sociologiát. — 2. Más vizsgálatokban a történelem egyetlen szaktudomány, l'histoire-narrée., mint Lacombe megjegyzi, de egy árnyalattal : ez a félig krónikás történelem csupán fél-tudomány. Rickert viszont ennek megismerésmódjával foglalkozik, és logikailag értékes tudományként igazolja.1 Ezekben a kérdésekben is foglalkoznak értékeléssel, de a történelmi értékelés súlypontja ma egy egészen elütő problémán van : 1. egyének jelentősek-e, mint régebbi történetírók s Lehmann, Below stb. állítják, vagy 2. tömegek, azaz coilectiv jelenségek, mint Lamprecht. E kérdéssel Rickert egyáltalán nem foglalkozik, de mivel az individuum szót használja, úgy vélik, ő egyes embereknek tulajdonít nagyobb értéket a történetben (l'histoire-fait). Ismét újabb vizsgálatokban nem látjuk határozottan az ismerettani problémát ; 1. a ma meglévő ismerettan csupán egy lényeges logikai műveletet ismer, a generalisatiót. Lamprecht, bár historikus, úgy véli, hogy más művelet nem is lehetséges. 2. Windelband kimutatta, hogy a generalisation kivűl más logikai művelet is van, Rickert pedig részletesen megvilágítá : az individualisatio, a mely épen a történeti megismerés sajátossága. Rickert nem foglalkozott az individuummal, mint sociologiai jelenséggel, s így nem mondott semmit a történetről, magáról a valóságról, hanem csupán a történelmi megismerés módjáról, formájáról a nélkül, hogy viszont az ellentétes megismerésmód, 1 Nagy műve Die Grenzen der naturwissenschaftliehen Begriffsbildung, 1896—902., a melynek ismertetésére még visszatérünk.
