Századok – 1913

Tárcza - Szabó László; Bártfai: Válaszul Szerémi közleményére 797

tí.rcza. 799 valóban megtérítvén« stb), a birtokot 1469 deczember 11-ikén adják vissza Szelcséninek. (Dl. 12715, u. ott 168. 1.) Helytelen az, hogy az egy helyen látható ezen sajtóhibához Szerémi a következtetések hosszú sorát fűzi, a helyett, hogy a szöveget alaposan megfigyelné. Hogy a terjengősséget elkerüljem (Szerémi feledi, hogy a mű terjedelme nem tőlem függött), nem tértem ki a főtárgy rovására a Simonyi-Oszlányi családfa tárgyalására, a Ghycziek előnevének tisztázására (tudom én jól, hogy Assakürtiek ők, de az általam idézett forrásban Alsóké wrthy-nek láttam írva, közöltem változtatás nélkül, mint minden más esetben, ha érdekes varians-nak látszott), és nem írtam a Praznócziak családfájáról és birtokaikról, a vezekényi csatáról (minek ismételni a már sokszor elmondott, közismert tényeket ?), a Bercsényi-Forgách rokonságról (Thaly munkáit váltsam fel aprópénzre mint újdonságot ?), Széchy Borbála nemzetségéről és galgóczi birtokjogáról. Ghymes vár történetéről én a rendelkezésemre álló helyhez mérten kimerítően igyekeztem szólni. A vár 1723-iki visszaszerzésétől kezdve azonban kevesebb anyag állott rendelkezésemere. A családi levéltár ghymesi része t. i. akkor még az ottani udvarháznak egy itt meg nem nevezhető helyére volt begyömöszölve (— a fennkölt szellemű tulajdonos dicséretére), áll pedig 33.000 darabból —, s feldolgozására nekem három napot adtak, azután tovább kellett állanom. Bár éjjelt nappallá téve dolgoztam, természetes, hogy csak a legfontosabb darabok kikeresésére és feldolgozására lehetett szorítkoznom. Az így keletkezett hézagot azután a nyitrai káptalani levéltárban hoztam annyira, a mennyire lehetett, helyre. A feljebb elmondottak miatt nem terjeszkedtem ki Ugrócz várának részletes történetére sem. Szerémi azt mondja, hogy »Nagy-Ugrócz soha nem létezett«. Ügy látom, itt cserben hagyta emlékezete. ö maga a vár nevét a Majthényiak történetében a következő alakokban közli : Nagy-Ugrócz (8. 1.), 1351-ben határjárást ír le »Nagy és Kis-Ugrócz között« (29. 1.), 1389-ben említ Ugród (ma Ugrócz, illetve Zay-Urócz) várat (59. 1.), 1352-ben »Nagy-Ugrócz és Pasyth« határának megjárásáról beszél (86. 1.), Ugróczról (Nagy-Ugrócz) (u. ott), az ugródi, ugróczi uradalomról (128. 1.). Ehhez nem kell több magyarázat. Csak azt említem még meg, hogy az az 1537-ik évi oklevél,1 mely a várat a Forgáchok kezén említi, Ugróczot ír, tehát a név ezen alakját én teljesen jogosan használtam. Azon sok száz család egyike a Hrussói-Trencséni család is, a kikkel a Forgách-monographiában találkozunk. A munka jegyzetei között közöltem Báthory Miklós országbírónak egy 1574-ik évi oklevelén látható származási táblát, a melyen Záblathy másként 1 Nyitrai káptalan levéltára, statutoria 1530—1540., 488. szám.