Századok – 1913

Tárcza - Szabó László; Bártfai: Válaszul Szerémi közleményére 797

tí.rcza. 797 YÁLASZÚL SZERÉMI KÖZLEMÉNYÉRE.1 A magyar történettudomány egyik régi munkatársától eredő ezen közleményben olyan aprólékos gondosság, a tárgy iránt való akkora szeretet nyilvánul meg, hogy, bár benne a Forgáchokról írott munkámnak második kritikáját veszik a folyóirat olvasói, magam volnék az első, a ki elismerésemet kifejezni sietnék érte az írónak, ha a közlemény hangja, helyenként a tényeknek kiszínezése, a czikk elolvasása után azt a meggyőződést nem támasztják bennem, hogy az író nem csak tárgyilagos tárgyszeretettel dolgozott ilyen fiatalos hévvel művem megbírálásán. Szerémitől ezt a közleményt nem vártam, a ki a legjobban tudja azt, hogy az írónak milyen nagy nehézségekkel kell megküzdenie a mi viszonyaink között. »Legyen elnéző (az olvasó) a mű fogyatkozásai iránt, hiszen a genealógiai mű, természeténél fogva, sohasem tekinthető tökéletesnek, befejezettnek« — írja, ha a saját munkájáról van szó.2

Más munkájára ellenben nem ezt a mértéket alkalmazza. Észrevételeit három csoportba osztva a következőkben veszem tárgyalás alá. 1. A kritikai eljárásban szokatlan az, hogy azt is a mű hibájául rójjuk fel, a mi nincsen benne. Szerémi azon minduntalan ismétlődő megjegyzése, hogy egyre vagy másra nem terjeszkedtem ki, a Forgáchókkal rokoni viszonyban élt, vagy szomszédságban, perben állott családok történetét a legkorábbi adatoktól kezdve, a reájuk később, a XVI—XVII-ik századok folyamán házasság, adományozás stb. útján került várak, birtokok, puszták történetét az Árpádok korától kezdve nem mondom el, nem vehető figyelembe. Ezzel a szerző lehetetlen czélt tűzne ki maga elé, a melyet minden igyekezete mellett sem tudna elérni. Ezt dokumentálja a Majthényiak monographiája is. Ennek ellenkezőjéből nem lehet a tárgyszeretet hiányára következtetni, hiszen tudvalevő dolog, hogy a nagy kiadatlan anyagból, a milyen pl. a Forgáchok 60—70.000 darabot kitevő levéltára, az igazi munka épen a közlésre méltó, a tárgyra vonatkozó részletek kiválasztásában áll. Ilyen kérdés a Szelcsényiek és Szelezsényiek története is. Előttem ez a kérdés harmadrendű volt ; hogy Szerémit ez a jelentéktelen kis család története érdekli, onnan van, mert Szelcsényi Erzsébet 1429 körül birtokot kapott a liptómegyei Olasziban, a szerző születése helyén. Feltűnő mindamellett, hogy a Majthényiak történetében, bár külön fejezetet szentel a családnak, igen keveset szól róla, a nagy közleményt ezen folyóiratnak szenteü. Az említett műben ugyanis 1 Kalászatok a Forgách-család történetéhez. Századok 1913, 703—717. 2 A Majthényiak és a felvidék, bevezetés, III. 1.