Századok – 1913
Tárcza - Heltai H. István: Az első királyi komisszárius a temesi bánságban 791
tí.rcza. 793 a berendezési terveknél teljesített fáradságos és haszflos szolgálataiért — legmagasabb megelégedés kifejezése mellett — 1000 arany jutalmat és 1000 forint élethossziglani nyugdíjat kapott. A bánsági excursio folytán a pozsonyi udvari kamarai tanácsost két és fél esztendőn át gyötrő epekőbántalmak kínozták. Mikor a szívós szervezetű tanácsos kiheverte baját, csak évek múlva élvezte fáradságos munkája gyümölcsét. A Bánság 1769-ik évben tervbe vett anyaországhoz való visszacsatolása végre a megvalósulás stádiumába jutott. A végleges bekebelezés gróf Niczky Kristóf elnöklete alatt ment végbe. A nemzet régi vágya teljesedésbe ment. A visszacsatolás határozatba léptekor Mária Terézia örömteli szívvel írja vejének, Albert berezegnek1 : »Ez nagy nap Magyarországra nézve. Megelégedésemre szolgál, hogy a javítások a te kormányzásod alatt mennek végbe s az ország boldogabbnak érzi magát, mint valaha. Én jó magyar vagyok, szivem csordultig tele hála érzelmeivel e nemzet iránt.« A Bánság rendezéséhez járult az illyr udvari küldöttség megszüntetése, minek folytán az eddig külön kezelt szerb egyházi iskolai és nemzeti ügyek a magyar kanczellária és helytartótanács rendes igazgatása alá kerültek s ezáltal is régi panasz lőn orvosolva. Az illyr telepítések, úgymint a bánsági posztógyár létesítése ügyében szintén Kempelen Farkas intézkedett. Az anyakirálynő és veje, Magyarország helytartója, a királyi biztos érdemdús szolgálataiért jutalmat helyeztek kilátásba. A magyar helytartó épen a bárói rangra emelést ajánlotta, midőn a felséges asszonyt hirtelen ágyba dönti betegsége. Mária Terézia 1780 nov. 21-én írja Albert berezegnek a következőket2 : »Az éj szakát kielégítően töltöttem s már azt hittem, hogy javulás áll be, mikor delelőtt ismét köhögési rohemok leptek meg. — A mit Kempelen felől ír, ő mindenütt megállja helyét. Csak a betegsége miatt aggódtam a; utóbbi időkben. Fő dolog, hogy a neje állandóan mellette legyen. Ajánlatát, mint megtörtént dolgot fogom a császár előtt felhozni. A bárói rang teljesen tőle függ.« A magyar helytartó Pozsonyban kézhez vette a b:;íeg uralkodóim »Hand-Billet«-jét. Ámde a levélben említettek megvalósulására nem került sor. A királynő a következő héten váratlanál jobblétre szenderült, így a bárói rangra emelést már nem említhette fia előtt. A hátrahagyott levél ar t is documentálta, hogy 1 Wolf: Aus dem Hofl ben Maria Theresias, p. 353. ' Horváth: Magyarorsz. tört. VII. 445. és köv. 1.