Századok – 1913

Történeti irodalom - Tóth Zoltán: I. Mátyás hadügyi politikája. Ism. Borcsiczky Béla 773

történéti irodalom, 780 háborúra is gondolt, a Balkán felé törekedett, de serege csak 14.000 lovas és 8000 gyalogos. így elhagyatva nem indulhatott harczba, pedig még német vezér alá is szívesen rendelte volna seregét. Európa közömbössége, a cseh rablók és osztrák fondorlatok nyugat felé fordították Mátyást. A döntő fordulat a cseh kérdés volt ; a római királyságra vágyó Mátyást vonta az ambitio, Magyarország és saját hatalmának növelése. Ettől az időtől fogva Mátyás a török ellen legfeljebb pusztító hadjáratokat viselt. Szomszédai, Velencze kivételével, mind érezték erejét. 1478-ban a signoriának is háborút izent., de a küzdelem elmaradt. Harminczkét éven át alig pihent a magyar fegyver, a mely akkor megint mindenfelé rettegetté lett. A munkának körülbelül legbecsesebb része : »A magyar haderő alkotó részei« ez. fejezete. Az Anjouk óta a sereg leglényegesebb részét a bandériumok képezték. Az ország valóságos katonai kerületekre oszlott, a területén lakó főurak, főpapok és az egyes megyék által kiállított bandériumokkal. A király bandériuma el volt osztva, leginkább a fenyegetett országrészeken. A megyei bandériumok elvileg egyenlő fontosak voltak a főúriakkal, a nemesi hadkötelezettség megváltását az 1454. törvény halállal sújtotta. A jobbágy a telekkatonaságbau vett részt, míg a városok pénzt, zsoldos katonát, de különösen hadigépeket és fegyvert adtak. A magyar katona kiváló is volt, de nem kitartó, a miért Zsigmond óta a seregben zsoldosok is szerepeltek. Legkevesebbet ért a köznemesség, de a király mégsem szakíthatott velük teljesen. Felhasználta az egyházak bandériumait, esetleges portális hadaikat is. A főnemesek (bandériumuk összesen 12.000 nehéz lovas) 3 hónapi szolgálatra voltak kötelesek ; jelentőségük azonban elsősorban honvédelmi. Nevezetes és igen képzett volt a királyi bandérium (1464-ben 2000 lovas, 5000 gyalogos), a melybe sok liarczkedvelő nemes lépett be, a kik a megyei bandériumokban helyettest állítottak maguk helyett. A telekkatona könnyű lovas volt ; ezzel a sereggel a király mindig rendelkezhetett. A huszárokat Mátyás igen becsülte ; ezekegyenes ősei a mai lovasságnak, még vezényszavaikban is. Gyalogos magyar igen kevés volt. A bandériumok után — ha nagyobb erő volt szükséges — a városok hadai következtek. Nagy volt a szerepük : az említetteken kívül kémszolgálatot teljesítettek, élelmet adtak stb. A köznemességet egészében bevonni igen nehéz volt. Mátyás elfogadta a fennálló viszonyokat, de elvben mindenkit kötelezett egy fegyveres kiállítására, még az özvegyet, gyermeket is. Hadmentesség alig fordult elő (pld. a sófejtőknél). A nemesi sereg inkább belföldi, rendfenntartó szolgálatot teljesített. A ki megtagadta a katonáskodást, a hadiköltségek kétszeresében marasztaltatott el ; birtokát, míg ki nem fizette, lefoglalhatta a király.