Századok – 1913
Történeti irodalom - Tóth Zoltán: I. Mátyás hadügyi politikája. Ism. Borcsiczky Béla 773
775 történeti. irodalom. A szászok egyetemére bizonyos számú harczos volt kiróva, szerepük a városokéhoz hasonló. A székelyek elsősorban határőri szolgálatot teljesítettek, a kúnok, tatárok, jászok meghatározott csapatokat adtak, de jóformán ezek is elvegyűltek a magyarságban. Az oláh, ruthén külön iratik össze, mint a magyar jobbágy. Ilyen volt az állapot 1464 körűi. Mátyás azonban már koronázása idején belátta, hogy erősebb seregre van szüksége. Űj hatalmi állást akart szerezni országának ; így nem lassú átalakulásra törekedett, hanem mindent a régiben hagyva, a zsoldosokban kereste a feltétlenül megbízható, fegyveres erőt. Különösen a. Giskra megkódolása által nyert s eredetileg kivégzésre szánt cseheket használta fel új seregéhez. Hogy a fenntartásra szükséges anyagi-eszközöket is megszerezze, elvben elfogadta, hogv a nemes váltság fejében mentes legyen a katonáskodástól. Az így nyert összegeket zsoldos seregére fordította, a mely fekete öltözéke és vértje miatt »fekete sereg« elnevezést nyert. Ez a sereg 10.000 embernél nem állott többől ; de e mellett voltak szükség esetén más zsoldosai is. Ilyen a rácz lovasság (5000 ember), vad tömeg, a mely a levágott ellenséges fejek után kapott 1—1 aranyat. Rácz volt a dunai hajóhad legénysége is (330 hajó, 2600 emberrel és 34 naszád 1—1 ágyúval). Néha törökök, parasztok és keresztesek is voltak Mátyás seregében, mint rendkívüli segédcsapatok. Ezeket leszámítva, körülbelül 150.000 embere volt Mátyásnak (fatális nyomdahiba folytán a műben 15.000 van), de ebből a derékhad csak körülbelül 50.000. A seregnek ez a magja egyre erősödött, legénysége képzett volt. Tagozódása is érdekes. Mátyás koráig a derékhad nehéz lovas ; ő ehhez a gyalogságot csatolta. Akkor is több a lovas, külön ordó a nehéz és a könnyű lovas, míg a kétféle gyalogos együtt alkotott egy ordót. A fekete seregben nem volt magyar, a rácz is különállott, míg a huszárok mind magyarok voltak. Mátyás czélja volt az eltérő harezmodorok fenntartása, a verseny felébresztése az egyes fegyvernemek között. A magyarság túlnyomóvá tételére egy XV-ik századi uralkodó nem gondolhatott. A fekete seregnek volt nehéz lovassága és gyalogsága. Fegyverük sisak, pajzs, vért és lándzsa, míg a könnyű lovas karddal, paizszsal, továbbá vagy íjjal, vagy lándzsával harczolt. A gyalogságban élénk szerepe volt a lövészeknek : a gyalogság 1/5 részét ők alkották. A szám szerinti tagozódásról kisebb csoportokra nem tudunk. A sereg ügyességét béke idején gyakorlatok fejlesztették ; a csapatok ügyességét, művészi csapatformáikat Bonfini nem győzi dicsérni. A tüzérség is kiváló volt, de Mátyás a hadigépeket többre becsülte az ágyuknál, hiszen 500 méterre is el lehetett dobni velők, míg az
