Századok – 1913

Értekezések - DR. MISKOLCZY ISTVÁN: Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében - 736

744 dr. miskolczy istván. elváltán, időközben katholizált, s látva, hogy anyja XIV. Benedek brévejére támaszkodva férje életében új házasságra lépett az öreg Dósával, ő is nőül ment az ifjabb Dósa Mihályhoz. A királyi tábla bigámia czimén elítélte, a gubernium lecsukatta őket. A börtönből azonban nemsokára kiszabadultak, együtt élniök nem volt szabad. Ezt természetesen nem tartották meg. Elekor a tábla előtt az ügyész emelt vádat és Bethlen Julia grófnő fejére házasságtörés miatt halálbüntetést kért. Az asszony a pápai döntésre hivatkozott és kérte ügyének a szentszék elé utalását, de a competentia fori-t megállapítva kérését elutasították. Mikor az ügy a gubernium elé került, a püspök követelte, hogy tegyék át azt az ő törvényszékéhez, a mi meg is történt.1 A harmadik ügy a Kemény Ádám grófé. A református Kemény Ádám nőül vette gróf Rhédey Druzianát, azonban 1753-ban a zsinat elválasztotta őket, az asszonyt különféle kihágásokban, a férfit pedig abban találva bűnösnek, hogy a boritalnak adta magát,2

»copia tarnen ad secunda vota non prius transeundi donatus, quam poenitentia Legibus, ipsorum canonibus praescriptis pro suis excessibus ex aequo satis faceret«. Az asszonyt házasságtörésért a világi hatóság is elítélte. Rhédey Druziana azonban pörújítást kért, elhallgatva, vájjon a férjnek megítélt válás, vagy — miként Széles Teréz vitatja — a világi hatóság kezébe való kiszolgáltatás miatt cselekszi-e azt, vagy mindkét okból. Igazát tanukkal bizonyította, s Kemény félve az esetleges elmarasztaló ítélettől, katolizált és XIV. Benedek brevéje értelmében szabadnak érezve magát, 1755 május 21-én eljegyezte Széles Mihály kolozsvári tanácsos leányát, Teréziát és Sztoyka püspök tiltakozása daczára nőül is vette 1756 július 21-én »invitis et circumventis parochis«.3 A püspök ugyan 3 hét múlva tudomást szerzett a történtekről, s az új házasoknak az együttlakást megtiltotta, »de csak egybe-egybe kerültek«.4 Széles Teréznek fia született, Kemény Ádám pedig nemsokára meghalt. Akkor az asszonyt a Kemény-féle birtokból kiűzték, az örökösödésből fiával együtt kizárták és tisztességtelen személynek tekintették. Az özvegy Sztoykához, majd Batthyányhoz fordult, hogy házassági pöríiket fejezzék be, de hiába. 1 Orsz. lvtr. (Erd. kancz. o.) 1763. 271. sz. 2 A »species facti« közölve Századok. 1885. 610. és köv. 1. 3 Puszta-Kamaráson a kápolna ajtaját bezáratva esküdtek meg a katonai és erkedi plébánosok előtt, kik tiltakoztak ugyan a tény ellen, de el nem távozhattak, s így a házasság eltekintve az előzményektől, törvényes lett volna, mert az illetékes plébános előtt jelentették ki akaratukat. Rettegi Gy. emlékiratai. Hazánk. III. k. * Halmágyi naplója 291. 1.