Századok – 1913
Értekezések - DR. R. KISS ISTVÁN: Az 1386-ik évi országgyűlések 721
732 It. KISS ISTVÁN. Nem elvi, hanem személyi ellentétekről, párturalmi kérdésről lévén szó, az ő magatartásuk is nagy súlylyal esik a mérlegbe. Épen az ő szerepükről nincs semmi adatunk. A töredék reánk maradt pontjai annyi veszteségért, annyi atyafivérért nem szolgáltatnak nekik semmi elfogadható elégtételt ; a megmaradt pontok tendentiája ki is zárja, hogy a hiányzó részben reájuk valami kedvezőbbet feltételezzünk. Ebből három lehetőségre gondolhatunk. Mint a legitimitás hívei a királynők kiszabadulása és közbéke érdekében nemesen lemondtak a megtorlásról és jogos kárpótlásukról, — vagy az országgyűlésen jelen sem voltak, — vagy a határozatokhoz nem járultak hozzá, A Gárai-fiúknak későbbi magatartása, engesztelhetetlen gyűlölete és boszúszomja, melynek szolgálatában koczkára teszik mindenüket — az utóbbi lehetőségek mellett szól ; de nagyon valószínűnek tartom, hogy momentán, a helyzetre való tekintettel belementek a Horvátinak által diktált békébe. Erre vall az országgyűlési végzés bevezetése is.1 A királynők szabadon bocsátásának késedelme azonban arra vall, hogy volt a valóságban valami akadály, a mely a papiroson oly szépen elrendezett békét megzavarta és a Horváthiakat arra ösztönözte, hogy a királynők további fogvatartásával uralkodó helyzetüket biztosítsák. Hiszen világos volt, hogy mihelyt a királynők kiszabadulnak, kipróbált híveikre s nem börtöntartóikra fognak támaszkodni. A béke végrehajtásának siettetésére nemsokára újabb országgyűlést hívott össze a helytartótanács. Ez kikerülte eddig történetíróink figyelmét. Az igaz, hogy nincs is reá semmi közvetlen adatunk ; de teljes joggal feltételezhetjük abból, hogy ez év őszén új nádor, Simontornyai Laczfi István lépett az öreg, tehetetlen Széchv Miklós helyébe. Bármint gondolkozunk a nádori szék betöltéséről, nem tehetjük fel, hogy ezen alkalommal nem országgyűlés választotta a nádort. Az új nádor személye, minthogy a Horváthiaknak régi fegyvertársa, elárulja ezen országgyűlésnek is azt a tendentiáját, hogy a királynők szabadon bocsátását, a viszonyok változását csak békés úton, a Horváthiak jóakaratával akarja elérni. Ha a Horváthiak késedelmezésére befolyt esetleg a joggal feltételezhető nápolyi diplomatia, az új nádor reményteljes 1 A végzés pontjai két párt tusájáról beszélnek ; bevezetése pedig arról, hogy pro reformatione et bono statu Regni fecirnus, ordinavimus et promulgavimus unionem et pacis rejormacionem. Minthogy békét a két párt között kellett létrehozni, a Garaiak hozzájárulását igazoltnak kell tekintenünk.
