Századok – 1913

Értekezések - DR. R. KISS ISTVÁN: Az 1386-ik évi országgyűlések 721

AZ 1386. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEK. 733-működését is külső körülmény, Zsigmond betörése akasztotta meg. Zsigmond ezen szereplése meglehetős homályos. Eddig észre sem vették. Általában megfejtetlen talány, hogy a győri béke után, mely őt férji jogaiba visszahelyezte, miért távozott az országból. Az bizonyos, hogy ebben az országban, melyre testvéreivel ellenség gyanánt támadt, a hol őt gyűlölték, nem remélhette ambitiói valósulását. Bizonyos, hogy az 1386 augusztusi országgyűlés is őt értette első sorban külső ellenség alatt s ellene esküdött ellenállást. Hogy az országlakók ezt az esküt teljesítették is akkor, a mikor, mint a készülő béke megbontója, egy cseh sereg élén megjelent, abból következtetem, mert conditiói kötelezik arra, hogy az ő és cseh katonái fogságába jutott magyarokat bocsássa szabadon.1 Zsigmond fegyveres beavatkozása szétverte azt a pártot, a mely a középúton állva a békéért és közjóért harczolt. Sikere meghódította a boszúért lihegő Garákat. A tekintélyes párt támogatásával az ország ellenségéből az ország »gyámja«, az ország »védője« — főkapitánya, majd királya lesz. Beavatkozása folytán a pártszenvedély még elkeseredettebben tört ki. Ennek esett aztán áldozatául az anyakirályné. Az ő meggyilkolása még eddig meg nem fejtett problémája történelmünknek. A kik eddig »oknyomozták« — pedig divatos egy dolog ez és így sokan cselekedték — csak a Horváthiak gyűlöletét és boszúját emlegették. Ez pedig lélektani absurdum. Akár a boszú, akár a gyűlölet szenvedélye első kitörése alkalmával követeli a kielégítést, az áldozatot. Ha fennforog az engesztelhetetlen, a felkent királynők vérét is kívánó személyi gyűlölet, akkor a gyakovári nappal zárult volna be a királynők tragédiája. E helyett a vérben gázoló csőcselék kocsijuknál, illetve személyüknél a vérengzést, bizonyosan parancsszóra (ez i? lélektani dolog !) abbanhagyta. Nem, olyan engesztelhetetlen gyűlöletről, mely csak a ki-1 Mikor a conditiók keltek, még a délvidéken meg sem fordult s így a Horváthiakkal nem is harezolhatott. Még ha azt — bár kizárt dolog — fel is tételezzük, hogy a Horváthiak pártjából ejtett foglyot, nem értjük meg akkor a conditiók ezen pontját. Hiszen a conditiókat egy szövetség, egy liga szerződésének kell tekintenünk, a mely épen a Horváthiak ellen irányult. Hogy kívánhatná tehát épen ez a liga az ellenséges pártból ejtett foglyok szabadon bocsátását ? Â helyes feltétel csak az, hogy Zsigmond mindjárt az ország határán ellenállásra talált, — de győzedelmeskedett.