Századok – 1913
Értekezések - DR. R. KISS ISTVÁN: Az 1386-ik évi országgyűlések 721
AZ 1386. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEK. 731-mula, annak rendszerint mélységes oka van ; már pedig Mária kiszabadulása után a királyi leveleknek a tanács beleegyezésére hivatkozó formulája megváltozott — kibővült. Már első ismert levelébe becsúszott az ismert kifejezések mellé a sanctio szó — és e példát követik Zsigmond oklevelei is. E szó betoldása — bár Zsigmond magánuralkodása alatt már megszűnik, — mégis nagyjelentőségű a magyar királyi tanács történetében. Midőn ugyanis a király magánosok kezébe kerülő oklevelekben nyíltan hirdeti, hogy nemcsak a tanács beleegyezésével, hanem szentesítésévél is intézkedik, a királyi hatalom fölé emeli az országnak felelőssé lett tanácsot. Tehát az országgyűlés a királylyal szemben érvényt tudott szerezni általános jellegű határozatainak. Az új tanácstörvénynyel elhárították az ország belbékéjét feldúló egyik okot. Nagyon könnyű egy megfélemlített, megalázott királyt és tanácsosait néhány általános jellegű artikulussal korlátok közé szorítani ; de nehéz a legális hatalom ellen lázadó megfélemlítőket és megalázókat megrendszabályozni. A nélkül pedig nem lehet a társadalmi rendet helyreállítani. Erezték is ezt a nehézséget. Az az országgyűlés, mely classikus rövidséggel, könnyedén siklott át azon elveken, melyek évszázadok multán vérbe borították Európát, a specialis pontoknál megfeledkezik hivatásáról. A székesfehérvári törvénynapok örökébe lépve, a fogoly királyt is helyettesítve a magyar állam teljes szuverénitásának birtokában öntudatos bíróként kellett volna fellépnie a lázadókkal szemben ; e helyett a czélszerűség szolgálatába lépett, a viszonyokkal megalkudott. Büntetés helyett az országgyűlésen megjelent Horváthi párttal, a nyilvános lázadókkal a megegyezést kereste. Hogy hivatásával ne jöjjön ellentétbe és a megoldást könnyebbé tegye, a kétségtelen lázadást egyszerű párttusává, rixává fokozta le. Mivel a bajért a tanácsosokat okozzák és mivel kimondják, hogy a királyi méltóság nem szenvedett sérelmet a pártok tusájában, — természetesen szó sincs a királynők fogságáról és kiszabadulásáról. Azt szóval, vagy titkos okmányban intézték el ; a nyilvános határozatba csak a conclusio jutott : minthogy a királynőket nem sértették meg, ne álljanak boszút, fogadják udvarukba, ruházzák fel tisztségekkel a Horváthi-párt tagjait is. Némi elégtételadásra, a királyi kincsek és más elfoglalt magánjavak visszaszolgáltatására viszont a párt mediante ipsorum juramento — esküvel kötelezi magát. E békét talán elfogadhatónak tartották a segélytelen királynők, — és a hatalomra jutott Horváthiak ; de mily magatartást tanúsítottak a Garák ?
