Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

tákcza. 71» de azért ama bizonyos megkülönböztetés nagyon is megvolt minden» időben. A 275-ik lapon Melobrandini pápai követről van szó, vájjon a név nincsen-e elhibázva Aldobrandini helyett ? A 300-ik lapon említtetik a ghymesi várnagy levele Majthényi Andráshoz ; ez pedig nem létezett, hanem Bertalan, ez volt Forgách Lászlónak atyja, 1551-ben. Ez már közönséges genealógiai hiba. A 411-ik lapon szerző Forgách Ádámnak vezekényi véres győzelméről nagyon keveset szól, mindössze hét sort szentel ezen haditénynek s azt mondja, hogy két óráig tartott az ütközet, pedig más források azt állítják, hogy két napig tattott. Ghymes várával szemben vívta Forgách Ádám ezt a kemény harczot, melynek emléke még ma is él a nép száján, s a híres család historiographusa nem tartja érdemesnek ezen minden időkre szóló monumentális munkában ezen híres fegyvertényről kimerítőleg írni. Még ha mégannyiszor is írták volna le minden részleteivel kimerítőleg a vezekényi győzedelmet ; ennek legtökéletesebben leírva ezen munkában kell vala foglaltatnia. Első sorban Forgách saját családjának sok ezer jobbágyán segített győzedelmével és szűkebb hazájának megmentője lett ; nagy olajfestmények a vidék uriházaiban máig megörökítették a nagy eseményt is. A genealógia sikamlós terén a botlások, helyesebben elcsuszamlások gyakran fordulnak elő, tudja azt mindenki, a ki ezen szakmával foglalkozik ; de azt is, hogy a kudarcznak többnyire még komikus oldala van : »c'est le ridicule qui tue« tartja a franczia közmondás. Ilyen esetre akadunk a mű 301-ik, helyesebben 778-ik lapján ; pedig könnyen kerülheti vala el szerző, ha csak az annyiszor úton-útfélen ócsárolt Nagy Iván-t üti fel. A tévedés a következő : Záblathi Lőrinczről azt írja szerző, hogy felesége másodszor Hrussói N.-hez (névtelen) ment férjhez ; no hát ezzel igen nagyon sokat mondott szerző. A vaskos kötetben gyakran foglalkozik Hrussó várral, olykor úgy hiszszük, többet a kelleténél és mégis annak legfeltűnőbb epizódját ismerni nem látszik ; ez azon időszak, a midőn a Záblathiak birták és olyan dolgokat míveltek, a mik az egész országban nem csekély sensatiót kelthettek. Szerző az idézett helyen világosan bizonyítja be tájékozatlanságát, a midőn Tőkésujfalusi Margitot férjhez adja — saját gyermekéhez ! Ez mégis a legnagyobb botlás, a mit genealogus elkövethet. Más Hrussóiak, mint Lőrincz fiai, nem léteztek. Nem tudja, hogy Záblathi Lőrincz az összes Hrussóiaknak atyja, s hogy ezek a vár megszerzése óta ez utóbbi nevet használták sűrűen ; arról sincs, tudomása, hogy ezen család a Felvidéken sokfelé bírt és jelentékeny szerepet viselt. Daczára, hogy Forgách Miklós onnét vett feleséget, a kit szerző Trencséni Júliának nevez, pro superabundanti, még Lőrincz. leszármazóit is közli, köztük Jeromost, a kit Hrussóinak nevez, még.