Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

714 tárcza. -sem veszi észre a tévedést. Ily eljárás mellett aztán lehetetlen a genealogusok részéről elismerést aratni. A 497-ik lapon tudatja szerző velünk az ifjú Forgách Ferei^znek •ösmeretes meggyilkoltatását, mire Jakusich Jánost »levelesítették« ; szerző ezt a kitételt igen szereti alkalmazni, de a nagy olvasóközönségnek legnagyobb része ezt a kifejezést nem érti, mert szokatlan, még sokkal jobban értené, hogy ha ott állana, hogy proscribálták, miért tehát ezzel az ismeretlen szóval is terhelni az olvasót ? Az 501-ik lapon olvassuk, hogy Forgách Ádám 1637-ben nőül vette az evangélikus Széchy Borbálát, ki néhány hónap múlva máielhalt és Gácson végrendeleteben férjére hagyja Galgóczot 32.000 írtban és egyéb hozományát is. Megkönnyíti vala szerző az olvasónak ennek megérthetését, ha szavaival nem takarékoskodik ennyire s a nő galgóczi birtokjogának eredetét is közli ; de hát ezen magyarázatokkal közönségesen adósunk marad. Az 503-ik lapon ezt írja szerző a nádor, Forgách Zsigmond többi gyermekeiről : Mátyás, Klára, Ferencz, Zsuzsa, Erzsébet és Francziskáról bővebben nem szólunk, mivel korán elhunytak. Ezen rendszertelen eljárást a genealógiai téren, a hol minden legkisebb adat feljegyzendő, semmikép sem helyeselhetjük, a mit különben már feljebb is említettünk. Az 509. lapon áll : Thököli Imre seregében Forgách Istvánnak mindkét fia harczolt a király emberei ellen ; de neveiket szerző nem is említi. Kik ezek ? A családfán öt fiát látjuk, háromnál nincs évszám, ezek talán korán elhaltak, hanem mégis, egy évszámot megérdemeltek volna, de ha a család egyik legfőbb díszének, a nádornak korán elhalt gyermekeit be sem iktatta a családfába, miért vezette amazokat rá ? Talán azért, mert testvéreik Thökölit szolgálták ? Ugyané lapon áll : F. György ifjabb fia katona volt, tábornokságig vitte, róla több mondanivalónk nincsen ; neve nincs is kiírva, de ezen Györgynek öt fia áll a családfán. Hát ezen eljárás nem vall genealogusra. Ezen a lapon az évszámok bármennyire is kívánatosak, következetesen mellőztetnek. Az 511-ik lapon megint ama boszantó homályos mondatok egyikével találkozunk. Bercsényiék és Forgáchok közti barátság és némi rokoni kötelék említtetik. Nem értjük, hogy a szerző mint genealogus, nem tartja érdemesnek ama »némi rokoni köteléket« röviden megfejteni, hisz ez adja meg a kulcsát többrendbeli családi és birtokjogi kérdéseknek ; ha elmondja röviden, ki volt Bercsényi Miklós első felesége, a kinek ő harmadik férje volt, s ha Csáky Krisztina két megelőző férjét megnevezi, az olvasó azonnal tájékozást nyer. De szerző mintegy vaskövetkezetességgel óvakodik a magyarázattól, pedig az olvasó efféle kis flambeaukat hálásan venné, igaz, ha szerző tudott a családtani labyrinthusokkal megküzdeni, miért nem az olvasó is ; úgy van, de ezért a megkínzott olvasótól nem arat elismerést.