Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

tárcza. 711 vehető a jogi kérdés alapja. Hogy akkor, a midőn Forgách-kézbe került Nagy-Tapolcsány uradalma, sok pör keletkezett és folyt, tudjuk ; olykor meglehetős pressio is szerepelhetett, mert még máig is a nép megőrzötte egy, úgy látszik, meglehetős erőszakos procedúrának emlékét, melynek következtében a Forgáchok uradalmához olyan hosszú földsáv hasíttatott a Nagy-Tapolcsány hoz szomszédos községek területéből, a mely kirívólag az erőszakos foglalás mellett bizonyít. Mulattató olykor, a régen mult időkbe afféle egész modern szót vagy intézményt becsempészve látni. Az 587-ik lapon szerző a birtok felosztásánál a leányok »bizonyos pénzbeli kárpótlását« említi, a közjog ezt quartaliciumnak vagy leány-negyednek nevezi. Az osztálynál II. Ádám gyermekei közt, a leánytestvérek részét azonban nem adják kezeikbe, hanem — bankba (így !) helyezik kamatra. Csak közölné velünk szerző a szót, a melylyel az ilyen akkor nem létező intézetet jelezték. A »várjobbágyok« kifejezést is történész, úgy hiszszük, a XVI. század végén már nem alkalmazhatja a történeti irodalomban elfogadott értelemben (v. ö. 286. 1.). A 106-ik lapon ez áll : »... Lajos király nem egészen (így !) jogszerűen tartotta vissza magánál a Csák halálával felszabadúlt birtokokat«. Erre nézve azt jegyezzük meg, bogy nem Lajos, hanem Károly király foglalta azokat le magának, s ha, a mint szerző előadja feljebb, Ghymes várát már 1312 táján foglalták vissza Chák Mátyustól, nem halálával, hanem 8 évvel előbb. Azon jogszokást pedig, hogy ilyen esetben a visszafoglalt vár a korona tulajdona lesz, még Mátyás király alatt is érvényben látjuk ; ha a vár »propter maiam custodiam« az ellenség kezébe kerül, elvész a birtokjog, s átszáll a koronára. A 655-ik lapon szerző elmondja, hogy midőn Chák Máté emberei Ghymes várát ostromolták ; a várat védelmező két testvér egyike, a fiatalabbik, titkon kiszökött s az értékesebb okleveleket a zobori konventben letéteményezte. Ezt élénken ecsetelvén, tudásvágyunkat felingerié, de, sajnos, többet semmit sem szólt szerző ; pedig ha tudja, hogy két testvér védte a várat, neveiket is nyilván ismeri, de elhallgat ja, megmenekül-e a várban maradt testvér ? A Ghymesen őrzött idegen oklevelek felemlítése is ingerli érdeklődésünket, jelesen a Kazai Kakas Gyula felesége Turóczi Benedek leánya levelei ; ezekről talán fel sem tételezi szerző, mennyire érdekelnék egy odavaló monographust, mert ezen nevek körül sok függő kérdés összpontosúl ; szerző pedig terjedelmes művében többször említi a Kazaiakat, de ügyet nem vet reájok. A hol az okleveleket tartalmazó ládákat említi, akaratlanúl a kíváncsiság fog el, vájjon azon 1614-iki regestrum megfelel-e és milyen mértékben