Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

706 tárcza. olyan stemmákat is közöl, a melyek csodálkozásunkat nagy mérvben felkeltik. A Kis-Szelcsényi és Nagy-Szelcsényi családokat pl. összeházasítja, nem tudván, milyen chaost teremt vele a felvidéki genealogusnak. Igen érdekes stemma volna az, a hol a két család egy-egy tagja szerepel (jegyzetek 140. sz. 769. 1.) mint házaspár. Ebbe azonban közelebbről nem bocsájtkozunk, mivel a Kis-Szelcsényi-családot egyáltalában nem merjük elfogadni, avval soha nem találkoztunk. Néhai Nagy Iván munkájában a Szelesényicsalád, sajnos, teljesen össze van keverve a Zelchéni-családdal, a mi onnét következett, hogy a két név, mely régebben Z betűvel, később S és Sc betűvel is Íratott, igen hasonló, s a név közepén egy betű hol c-nek, hol pedig e-nek olvastatott. Ismereteink mai állapotánál a Kis Szelcsényi-család létjogosultságát el nem fogadhatjuk, de van egy Kis-Szelesén, mai helyesírással Kis-Szelezsény. Ott lakott egy Kis-Szelesényi nevű család, a melyről szerzőnek tudomása is van, mert a 156-ik lapon mondja, hogy 1478-ban Forgách Péter és Gergely a magtalanul elhalt Kis-Szelesényi Jánosnak birtokát adományul nyerik, de az elhalt rokonai évekig megakadályozták a beiktatást. Továbbá a fejvesztésre ítélt Nagy Szelesényi István javait Gecsfalván (értsd : Getfalu), TJjfalu és Nagy-Szelesénben a király szintén nekik adományozza. így tehát a Kis-Szelesényi János magvaszakadtén nyernek Forgách Péter és Gergely 1478-ban birtokadományt, 1482-ben pedig a tőszomszédos Nagy-Szelesénybèn, az elítélt Nagy-Szelesényi István javait. Ezeket olvassuk az idézett mű 156-ik lapján. Ezen birtokátszármazásról és a fejvesztésre ítéltnek későbbi sorsáról, sajnos, nem szólt a szerző. A Nagy-Szelesényicsalád Bars vármegyében még soká elsőrendű szerepet viselt s nem egy alispánt adott a vármegyének, s még ezután is ősi földjén, Nagy-Szelesényben, egész a XVIII-ik század közepe felé bekövetkezett magvaszakadtéig virágzott. A birtok eladományozása tehát nem lehetett oly súlyos következményű a családra. Hogy a szerző a két nevet összetévesztette, azt később maga igazolja be. A 156-ik lapon Kis-Szelesényi Jánost említ, a 169-ik lapon ugyanezen Jánost Kis-Szelesényi-nek nevezi, sőt magvaszakadásának felemlítésével világosan bizonyítja, hogy az örökhagyó ugyanazon egyén. Ama magvaszakadt Kis-Szelesényi Jánosnak (de e helyen Kis-Szelcsényinek nevezi) leányait említi, a kik pört indítanak a donatarius Forgáchok ellen ; ezzel kapcsolatba hozza szerző azon tényt, hogy a Forgáchok 1481-ben bevádolják Szelcséni Istvánt és Pétert (így !), hogy Nadányi Zsigmond a megelőző év nagyböjtjében Ördög Péter fia, János és Béládi Pállal a Komjáthikastélyt megtámadták és ott erőszakoskodtak és raboltak. A Szeleséinek esküvel vélték magukat tisztázhatni, de Szelcséni István esküjét a vizsgálat hamisnak találta. 1482 márczius 5-én Szelcséni