Századok – 1913

Tárcza - Szerémi: Kalászatok a Forgách-család történetéhez 703

täkcza. 707 István pervesztes lesz, Getfalu, Újfalu és nagy-szelcséni javai az ország törvénye szerint a felpereseket illetik ; de az idézett 156-ik oldalon ugyanezen birtokokat szerző a fejvesztésre ítélt Nagy-Szelesényi István tulajdonának mondja, nem pedig Szelcséni Istvánénak. Ugyanazon évben, írja szerző, újabb királyi parancs kiküldi a szentbenedeki konventet, hogy a beiktatást hajtsa végre ; de hol ? Nem talán Nagy-Szelesénben, vagy Kis-Szelesénben, hanem Kis-Szelcsénben ! Meggyőződésünk, hogy szerző úr nem tudja, hol fekszik ezen jelentéktelen falu, mely soha semmiféle nexusban nem állott tudtunkkal sem a két Szelesénynyel és uraival, sem pedig Szelcsénnel. 1488-ban a pört kiegyezéssel fejezik b/', í Forgáchok a Kis-Szelcsénben (így !) zálogjogon bírt részt visszlialiák a Szelcsénieknek, de visszakapják a Kis-Szelcséni (így !) JWÖS özvegyének kifizetett hitbérösszegét. A birtokot a család (értsd : Forgách) 1490-ben elcseréli más-más vidéken fekvő javakkal együtt Családi Péternek Kernye, Farkasdavorán (értsd : Folkusdovorán), Nagy-Szulány, Geszte, Farkas-Ladány (ez is Folkus-Ladány), Tiszolcz, Nyitra- és Ken-ben (érthetetlen) Bars megyében lévő javaiért (a király ezt megerősíti 1490 márczius 7-én). Jelentékeny pör folyt 1470 után egész a XVI-ik század elejéig néhai Zelcheni Jánosnak fia, Hrussói Zelcheni Pál megöletéséből kifolyólag. Ebben a megöltnek számos leánya szerepel, de egyetlen férfitagja nincsen a családnak, pedig ha lett volna, ugyancsak meg lőn említve. Ez is világos argumentum, hogy István és Péter nem voltak Szelcséniek, hanem Szelesényiek. 1453-ban Szelcseni Gáspárral, Ghymes várnagyával találkozunk (171. 1.), a kinek a Szelesénynyel határos Gesztődön (ma Gesztőcz) 1462-ben földeket adnak zálogba Forgách Péter és Félix (ez utóbbi a másik ág tagja a családfa szerint). Kérdezzük, minek vett volna Szelcseni a távoli Gesztőczön földeket zálogba 1 De hogy Szelesényi Gáspárnak azon földek keze ügyére lehettek, nagyon is elhiszszük, hisz düllő szomszédja volt. Ugyanott olvassuk, hogy 1470-ben a másik ágbeli Miklós fia, Forgách Péter Hizéren (Aranyos-Marót mellett) ott levő részét Kis-Szelcséni Istvánnak adja zálogba. Bizonyára ez is Kis-Szelesényi volt. 1449-ből találunk egy kis adatot a Forgách-család történetében, a mit itt el nem hallgathatunk, mert argumentumaink ezáltal is egygyel szaporodnak. Az idézett mű 183-ik lapján olvassuk, hogy ez időben a Forgáchok az Elefántiakkal, névszerint Mihály és Andrással pörben állottak. 1462-ben említett Elefánti András az Oszlányiakkal szövetkezve Herestyént, Ghymest, Szelcsént (így !), Szentmártont, Marótot, Csitárt és a két Kelecsényt végigpusztítja s a Forgáchok vámszedőit elűzi. A felsorolt helységek mindannyian zsitvavölgyiek, csak Szelesén nem ; ez messze oda a Nyitra völgyében 45*