Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 700

700 történeti irodalom. 700 FOLYÓIRATSZEMLE. Tagányi Károly a Magyar Nyelv 1913. évi 3—6. füzetében történeti szempontból nagyérdekű fejtegetéseket közölt »Gyepű és gyepüelve« czímén. Az Árpád kori határvédelmet már ismételten szóvá tették, de a kérdés egész complexumát még nem világították meg. Tagányi nagybecsű tanulmánya ezt a hiányt pótolja. Rámutat arra, hogy a gyepürendszert a honfoglalók már itt találták s a szlávoktól vették át, ámbár már korábban is ismerhették, a minthogy a szlávoknál, a Balkánon és a nyugati országokban is megvolt ez a határvédelmi rendszer. Azután áttér a mi gyepürendszerünk nemzeti fejlődésére és bomlására a XIII-ik század nagy átalakulásában és annak tárgyalására, hogy hogyan alakulnak a nagy dominiumok a gyepüelvén. A XVI-ik században ez a gyepürendszer a törökökkel szemben új életre kelt, régi maradványai azonban annyira elmosódtak, hogy különösen őrházaira (góré, csárdák) török jövevényszavak kerültek forgalomba. Még a XVII-ik századból is becses emlékek maradtak fenn erről a védelmi rendszerről. — A negyedik közleményben Tagányi azokat a magyar, szláv és egyéb eredetű nyelvi emlékeket (helyneveket) állítja össze, a melyek a gyepürendszer nevét, egyes torlaszait, árkait, kapuit, stb. őreit és azoknak nemzetiségét tartották fönn. Sándor Imre : Kolozsvár czímeres emlékei. A város Nagy Lajostól nyerte czímerét 1377 május 18-án, így tehát a magyar városoknak adott és eddig ismeretes czímerlevelek sorában Kolozsvár városát időben csak Kassa előzi meg. Ebből az időből való az a typarium is, melyet szerző, mint a város legrégibb czímeres emlékét, gondosan leírt és ismertetett. Szerző ezután sorra veszi a városban fellelhető összes ezímereket, így a Szt. Mihály templom főbejáratán látható országczímereket, Schlevnig Gergely plébánosnak 1450-ből, egy ismeretlennek ugyanebből az évből, a Mikola Ferencz és János 1471-ből való síremlékén található ezímereket, majd a városnak 1480-ból való nagyobb typariumát stb. A XVI. századból főleg a Báthoryaknak, Kakas Istvánnak, Wolphart Istvánnak, a XVII. századból Bocskaynak, Haller Györgynek és Bethlen Gábornak czímeres emlékei említendők, melyeket szerző aprólékos pontossággal és kritikával írt le, becses adalékokat adván ezzel elsősorban Kolozsvár város történetéhez. A mellékelt képek igen sikerültek. (Genealógiai Füzetek. XI. évf. 1., 2. 3. füzet. A dolgozat még nincs befejezve.) Múzeumi és Könyvtári Értesítő VII/1913., 2—3. füzet. Roska Márton dr., negyvenkét oldalnyi mintaszerű beszámolót nyújt a perjámosi Sánczhalmon végzett ásatásairól (v. ö. még Földrajzi Közi. 1911.) 1. f. — Csányi Károly, az Orsz. Iparművészeti Múzeum-