Századok – 1913
Történeti irodalom - Kempelen Béla: Magyar nemes családok. II–VI. köt. Ism. Dr. Iványi Béla 696
történeti irodalom. 697 foglaló munkák is ismeretlenek előtte, a mi pedig, tekintve a kiadás alatt lévő műve czélját, mindenesetre liiba. Hogy csak néhány példát említsünk, nem ismeri pl : ifj. Kubinyi Miklósnak »Az árvái vár levéltárában őrzött pecsétgyüjtemény szám- és betűrend szerinti jegyzéke, Budapest, 1879« czímű művecskét, pedig egyéb pecsétjegyzék, pl : Biásé, ismeretes előtte. Vagy Laszowski Emil-nek • »Matica plemstva zupanije Pozeske, Srymske i Viroviticke 1745— 1902. — Catastrum nobilium comitatus de Posega, Syrmio et Virovitica. — Zagreb, 1903« (97. lap) czímű összefoglaló munkája szintén ismeretlen a szerző előtt. Nem dolgozta fel Förster közlését sem : Czímeres nemeslevelek Szepes vármegye levéltárában, mely a szepesmegyei : Közlemények 1901-ik (II-ik) évfolyamában a 38—49. lapokon jelent meg. Nem dolgozta fel szerző a Sándor-féle genealógiai füzetekben megjelent nemességigazoló perek jegyzékét. Nem vett tudomást szerző az 1912-ben Bilkei Gorzó Bertalan által : Szatmár vármegye nemes családjaihoz kiadott pótkötetről ; pedig ezeket az 1913-ban megjelent kötetekben már fel kellett volna használni. A nagyobb és nevesebb családokról megjelent monographiák felemlítése szintén nem ártott volna, már legalább a kutató és érdeklődő' közönség tájékoztatása miatt sem. így pl. a szerzőnek fel kellett volna sorolni a Harukern családnál Palatínus József könyvét a »Békésvármegyei nemes családok története. I. rész, mágnás családok. — 1909«, vagy Csányi Ferencz munkáját : »Adatok a pribérdi és vuchini Jankovich család történetéhez. Marczali, 1894«. Ezt ennél a Jankovich-családnál hiába keressük. Gyűjteményes vállalatnál, különösen olyannál, mint Kempelen most készülő műve, legalább a kiadott anyagot illetőleg, a lehetőlegnagyobb teljességre kell törekedni, s reméljük, hogy a következő kötetek szerkesztése nagyobb gonddal és körültekintéssel fog történni s a mulasztások egy pótkötetben helyrehozatnak. A mi az egyes apró adatokban való tévedést vagy hibákat illeti, azokkal foglalkozni sem időnk, sem terünk nincsen. Szerző oly gyors egymásutánban bocsátja útnak köteteit, hogy kritikai munkára ideje nem is maradhat, s így helyette a kötetek használói kénytelenek az adatokat óvatosan s kritikailag megrostálva fogadni s értékesíteni. Csak egyre utalunk e helyen, Tóth Sándor Sáros vármegyéről írt monographiájának I. kötetére, melyben a nemes családokról szóló rész tele van szemszedett hibákkal és tévedésekkel. Ennek a munkának adatait kritikátlanul átvenni nem lehet, de viszont azt is elhiszszük, hogy szerzőnek sem módja, sem ideje, de még kedve sem lehet az adatok helyességének utána járni. Itt tehát : fides penes auctores ! Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy Kempelen munkája Nagy Iván művének felette áll ! DR. IVÁNYI BÉLA.