Századok – 1913

Történeti irodalom - Új könyvek - Pater Walter: A renaissace 698

<698 történeti irodalom. ÚJ KÖNYVEK. Pater Walter. A renaissance. Fordította Sebestyén Károly. 1 kötet. Budapest, Révai kiadás. 1913. 8°. 326 1. Ára Í kor. 90 fillér. — Mély barázdákon haladva, néhány repraesentalis személyen át tárja fel a renaissance szellemét, melyet egyszerűen antinomianismusnak, a középkor egyházi börtönéből való kitörésnek nevez el. Meszsziről kezdi kifejtését. Abelardból, a Tanhäuser mondából és két kissé erőszakosan magyarázott franczia meséből indúl ki. A humanismus csodagyermekét, a platonikus Pico della Mirandolát finoman jellemzi : ö Hellas szellemét igyekszik a kereszténységgel egyeztetni, nem a fejlődés alapján, hanem a lényegben való összetartozás erőszakolásával, allegorikusán. Szellemi örökségét e megállapításaiban látja : »az ember a világ kapcsa, tolmácsa, kicsi világ« — szóval Pico az emberi méltóság képviselője. A korai renaissance frisseségét és bizonytalan, tétova bizakodását rajzolja Botticelli-ben, az alexandria-firenzei bölcsészet lágy mesterében : Emberei nem gonoszok, nem szentek ; szépek és erősek, de a nagy dolgok miatt szomorúak és elrettenőek, kikhez az együttérzés erkölcsével, fehér fénynyel és hervadó rózsákkal közeledik. Lucca della Robiát a görög szobrászat eszményítő tipizálása és Michelangelo nyers, talányszerű, »befejezetlen« kifejezése közé állítja. Újszerűen rajzolja benne az agyagművészet friss kérdéseit és a relief finom bölcseletéből kiindulva végigvezet a plasztika egész lényegén. Majd három gyönyörű, megkapó essay je következik. »Michelangelo költészete« czímmcl az egész művészleiket, a nyers erő és szelíd báj félig elkészítő tökélyét ábrázolja. Költeményeit és Vittoriát vizsgálva a platói hagyományt szövi ki. Gyönyörűen mondja el a firenzeiek »halálfilozofiáját«, melyet a szánalom formájában ő emel tökélyre a Pietában és a síremlékekben. Michelangelo tulajdonképen nem az újkor, még kevésbbé az új katholicismus, hanem a XV. század összefoglalása. Leonardo da Vinci a homo magisther et interpres naturae. Hatalmas vivódó. Két dolog maradt meg benne mindvégig kiolthatatlanul még gyermekkorából : az asszonyi mosoly és a nagy vizek mozgása. A szép és borzalmas gúny keveréke ; szépség és kíváncsiság vezette. A természethez való visszatérést jelenti, de a ritka, a távollevő iránti vonzalommal. Pater e sorokban gyöngéd, színes, puha, mint egy szőnyeg. Különösen mesteri Mona Lisa analisise : minden kor összefolyt benne ; »a férfi évezredes vágyódásának teljesülése«. Az önmagából kifej lő, tiszta művészet, mely a zene felé száll és az »anyag és művészi forma teljes áthatolása« jelenik meg »Giorgione iskolájá«ban. Mert szereti a pillanat mozgását, a zenét, a játékot, a vizet, az aranv sugarakat. Á tárgytól maga a tanulmány is arany szövésű, hullámzó, zenei lett. Végül egy érdektelen pihenőn át (»Joachim du