Századok – 1913
Tárcza - Hivatalos értesítő - 640
<652 ECKHAET FERENCZ. tekintélye. A káptalanok, mint nagy és régi egyházi testületek, valamennyien, úgy a székes, mint a társas káptalanok állítottak ki hiteles okleveleket. A XIII-ik században és a XIY-ik első felében, úgy látszik, minden konvent is, a mennyiben volt pecsétje, jogában állónak tartotta mások ügyében hiteles oklevelet kiállítani. Találkozunk oly rendek konventjeinek okleveleivel, melyeknek utóbb egyáltalában nem voltak hiteles helyeik, mint a Domokos-és Ágoston-rend,1 valamint oly rendek jelentéktelen konventjeinek hitelességre számot tartó okleveleivel, melyeknek hiteles helyeik voltak ugyan, de jelentéktelen konventjeik ily jogokat nem élveztek, mint pl. a benczések földvári és tatai konventjei.2 A XlV-ik században már különbséget tesznek a konventek között. Nem mindegyiknek ismerik el hitelességi jogát. I. Károly király egy mandátumát a káptalanokhoz és a hiteles pecséttel rendelkező konventekhez intézi (universis capitulis et conventibus sigilla autentica habentibus.) 3 Gyakran van szó a káptalanok vagy hitéles konventek bizonyságáról (conventus credibilis) 4 utóbbi mindig megkülönböztetésül azon konventektől, melyeknek nem volt hiteles pecsétjük. Azon fontos szerep tudatában, mely a hiteles helyeknek a bírói bizonyításban és az egész jogéletben jutott, Nagy Lajos teremtett erélyes kézzel rendet az oklevéladásban, megtiltván a törpe konventeknek, hogy maguknak hitelességi jogot igényeljenek és megállapítván a hiteles helyek pecsétjeit.5 A XIV-ik század óta a királyi hatalom állandó ellenőrző jogot gyakorol a hiteles helyek felett : adományozza és visszaélés esetén elveszi a hitelességi jogot, a hiteles pecsétet. A poroszlói intézmény" lehanyatlásával a káptalanok és konventek jogköre a bizonyításban magától fejlődött ki, az állami, illetőleg királyi hatalom törvényesítette azt és, ellenőrzése alá vévén, megalkotta a káptalanokból és a konventek egy részéből a hiteles helyeket. Á hiteles helyek feladata akár a bírói eljárásoknál való közreműködést, akár a magánszemélyek által kötött jogügyleteket veszszük tekintetbe, a bizonyítás, mindkét esetben előtte tett bevallások bizonyítása. Míg a bírói eljárásoknál a hiteleshelyi kiküldött szerepel, mint a királyi ember ellenőrzője, az eljárásról tett bevallásnál, jogügyleteknél a szerződő felek kölcsönösen töltik be ezt a szerepet. Nincs a magyar jogéletnek olyan mozzanata, hol ne látnók a hiteles helyeket ebben a szerepben. Ügy a 1 Hazai Okm. IV. 94. Urkundenb. I. 238., 305. 2 Anjou I. 70. Wenzel VII. 544. 3 Anjou II. 244. 4 Zala I. 620. Anjou III. 233. Bánffy-cod. I. 122. Zichy okm. III. 97. 6 1351. deer. 3. p. — Zichy okm. II. 509. Hajniké az érdem, hogy először figyelmeztetett e fontos adatra. Bírósági szervezet és perjog 358. 1.
