Századok – 1913
Tárcza - Hivatalos értesítő - 640
<650 ECKHAET FERENCZ. a nyilvánosság sokkal kisebb volt. így vall be a váradi káptalan előtt egy poroszló egy előtte végbement osztozkodást.1 1217-ben a pécsi káptalan előtt jelenik meg két fél két királyi poroszlóval, bogy adás-vételről vallomást tegyenek és elmondják az eladott birtok határait, mire a káptalan mindnyájuk kívánságára oklevelét adja róla.2 Mikor tehát az 1231-iki aranybulla elrendeli, hogy a visszaélések meggátlására a poroszló egy közeli káptalan vagy konvent bizonyságához forduljon, tulaj donképen csak már meglevő szokást erősített meg és akart általánossá tenni. Ez is, mint e második aranybulla több pontja, az egyház tekintélyét emelte, de anynyira a meglevő állapotból fakadt, mint azt kevésnél állapíthatjuk meg régi törvényeink intézkedéseinél. Káptalanok és konventek bizonyítási joga, az a szokás, hogy jogcselekmények tanúsítására hozzájuk fordulnak, a XIII-ik század első tizedeiben fejlődött ki. Ez időtől kezdve beszélhetünk hiteles helyekről. » Az 1231-iki decretum csak a poroszlókról szól, arról, hogy mely esetben érvényes az ő tanuságuk. Láttuk már azonban, hogy felek is járultak a poroszlóval a káptalanok elé. Ettől már nem volt messze az a lépés, hogy jogügyletek, bíróságon kívüliek, kötésére a felek poroszló nélkül is az egyházi testületek tanúságát keresik. Már a XIII-ik század harmadik és negyedik tizedében általánossá vált a szokás, hogy a felek magánjogcselekmények bevallására megjelennek a káptalanok és konventek előtt. Nemcsak a hiteles pecsét, hanem az egyházi testületek tagjainak nagv tekintélye is ösztönözhette erre a feleket. Nemcsak hiteles pecséttel ellátott oklevéllel akartak rendelkezni, hanem oly nagy tekintélyű tanuk előtt akarták megkötni jogügyleteiket, minők a káptalanok, illetőleg a konventek tagjai voltak. Hisz a bevallásokat tanúsító okleveleken, úgy látszik, kezdetben nem is volt mindig pecsét. A fehérvári káptalannál példáúl állandó szokás volt a XlII-ik század elején az okleveleket pecsét nélkül kiadni. Mikor azután a század közepén általánossá vált az a nézet, hogy a hiteles pecsét adja meg az oklevélnek hitelességét, ezen korábban kiállított okleveleket utólag pecséttel erősítik meg. így állítottak ki 1233-ban egy eladásról pecsét nélküli oklevelet, melyet öt évvel később, 1238-ban, pecsétjükkel erősítettek meg, mivel — a király tanácsára elhatározták, hogy összes pecséttelen okleveleikre pecsétjüket függesztik.3 Máskor meg egy 1235. évi oklevelet 1 Reg. Varad, 214—1219. 2 Wenzel, XI. 153. 3 Wenzel VI. 530.
