Századok – 1913

Tárcza - Hivatalos értesítő - 640

HITELES HELYEINK EREDETE ÉS JELENTŐSÉGE. i Magyarország a XIII-ik század előtt igen szegény oklevelekben. Ha Szent István még mindig vitás okleveleitől eltekintünk, alig néhány darab az, a mi a krónikákra is csak nagy óvatossággal és aránylag gyéren támaszkodó magyar historiographiának segítségére jön. Ez oklevéltelenség okát gyakran szokták abban a körülményben keresni, hogy a tatárjárás, majd a nagyok fegyveres villongásai, utóbb az évszázados török hódítás pusztították el a történetírás e drága kincseit. Nem akarjuk e tényezők befolyását teljesen tagadni, de hogyan van az, hogy oly egyházi testületeknek, mint a pannonhalmi apátságnak és az esztergomi káptalannak, melyek szemmelláthatólag féltve megőrizték mindazt a pusztulástól, a mi birtokaikat biztosította, a XII-ik század második feléből alig néhány oklevelük van, korábbi időkből pedig csaknem semmi ? IÍ. Endre korában, vagyis még a tatárjárás előtti időben lényegesen megnövekszik nemcsak a ránkhagyott, de az eredeti oklevelek száma is. Találunk ilyeneket nemcsak az említett nagy egyházi testületek levéltáraiban, hanem világiak, egyes családok birtokában is. Ezért is nem vehetjük fel a tatárjárást annak a határnak, melyen túl az oklevelek száma jelentékenyen megnövekszik. Mi másban látjuk a kérdés nyitját. Nem maradt ránk sok oklevél, mert keveset, illetőleg egyáltalán nem állítottak ki. Hazánk nem áll egyedül e téren. Sokszor rámutattak már arra a korra, melyet az oklevél elleni reactióról szoktak elnevezni. (Die Reaktion gegen die Urkunde.) A barbár népek nem tudván írni, nem értették meg a rómaiaktól örökölt oklevelet és a tanuk bizonyságának tulajdonítottak egyedül jogbiztosító erőt. Egyházi testületek maguk készítettek rövid feljegyzéseket a jámbor hívek adományairól. A császári és pápai oklevél ugyan megvolt, de mily ritkán részesült egy-egy távoli kolostor ilyenben ! A X—Xl-ik század főleg a német-római birodalom délkeleti részeiben, szóval a mai Bajorországban és Ausztriában, az oklevél -1 Szemelvény szerzőnek »Die glaubwürdigen Orte in Ungarn im Mittelalter« ez. alatt a Mitteil d. Inst. f. österr. Geschf. IX. pótkötetében megjelenendő nagyobb munkájából. Bemutattatott a M. Tud. Akadémia 1913 november 10-iki osztályülésén. SZÁZADOK. 1913. IX. FÜZET. 41