Századok – 1913
Tárcza - Hivatalos értesítő - 640
<642 ECKHAET FERENCZ. telenség, a traditiós könyvek kora.1 Ezek voltak pedig azon területek, melyekkel a nyugati kulturát átvevő magyarok legközvetlenebbül és leggyakrabban érintkeztek. Vegyük még mindehhez azt az ellenszenvet is, mely ily műveletlen népben az érthetetlen írásmesterség iránt, még inkább megvolt, mint a valamivel mégis magasabb műveltségi fokon álló germánokban. Oklevelet nem ismertek a keresztény hitre tért magyarok, — mert szomszédjaik sem ismertek. S itt nem is kell nagy különbséget tenni királyi és egyéb oklevél között. Nézetünk szerint történtek nagy püspökség- és kolostoralapítások, gazdagodtak az új kolostorok a hivők adományaiból a nélkül, hogy az alapító írásban szabta volna meg adományai korlátait avagy az elfogadók szemében értéktelen oklevéllel biztosította volna azokat. S itt nem is vagyunk pusztán negatív bizonyítékokra utalva. Hogy a király sem adott mindig oklevelet, legjobban bizonyítj £L cLZ ci körülmény, hogy mikor — természetesen egyháziak — a királyi oklevél értékét felismerik, ilyet iparkodnak szerezni az idők folyamán meggyarapodott birtokaik megerősítésére, hogy megtámadtatás esetében a királyi oklevél tekintélyével védelmezhessék meg azokat. így jöttek létre a birtokösszeírások, conscriptiók, melyek egyszersmind azt is bizonyítják, hogy traditiós feljegyzések, mint a szomszédos nyugati területek egyházi testületeinél, nálunk nem készültek. Ez összeírásokban sohasem történik korábbi írásbeli biztosítékról említés. Ily összeírás kérésére nemcsak a jövő gondja, hanem már meglevő peres állapot is ösztönözhette a tulajdonosokat. A zobori apát 1113-ban azért kéri az összeírást, »mert nagy zavar van a birtokok között«.2 Még a XII-ik század közepén sem adott a király adományairól mindig oklevelet. Mikor II. Géza 1152-ben az osztrák herczeggel találkozóra indul, útjában a pannonhalmi apáttól pénzt követel. Ennek nem lévén pénze, eladatja az apátság egy pozsonyi birtokát és az azért kapott 40 márkát a királynak adja, a ki ennek fejében egy földet ad neki s abba bevezetteti az apátot. Néhány nap múlva azonban az udvarnokok, kiknek egyikéhez tartozott az adományozott birtok, összejöttek és vissza akarták venni a királyi adományt. Az apát elment a királyhoz és azt kérte, hogy vagy adja vissza pénzét, vagy biztosítsa neki az új birtokot. A király az utóbbit tette : az udvarnokokat elűzette a birtokról 1 Lásd ezekről bőven : Redlich, Die Privaturkunden des Mittelalters. München und Berlin, 1911. 68. 1. 2 Magnum fore errorem inter predicta predia. Fejérpataky Kálmán király oklevelei. 56. 1.
