Századok – 1913

Tárcza - Marczali Henrik: A londoni nemzetközi congressusról 627

TÍ.RCZA. 633 nem lép a sorompóba. Londonban is tapogatództam ez irányban és meglehetős rokonszenvre találtam. Különösen a hölgyek óhajtottak volna idejönni. Csakhamar meg kellett győződnöm arról, hogy az oroszok már eleve biztosították maguknak a döntő tényezők jóakaratát. Már régen munkához fogtak, igen számosan, 23-an jöttek el ; két külön orosz tárgyú ülést is tartottak a régészeti osztályban. így tervemről le kellett mondanom. Viszont az oroszok is észrevehették, hogy van pártunk. Megigérték nekem, hogy majd ők indítványozzák Pétervárott Budapestet. Ezt elfogadtam és magam indítványoztam Pétervárt. Az akkori helyzetben ez nagyon merésznek látszhatott, de mind egyetértettek abban, hogy a tudománynak semmi köze a gyorsan változó politikai bonyodalmakhoz. Az indítványt el is fogadták. Előbb azonban dr. Ward, mint elnök, egy feltételhez kötötte az elfogadást. Ügy tudja, hogy Oroszországban mindenféle megszorításhoz van kötve az idegenek utazása és tartózkodása. Az elfogadás lehetetlen, ha az orosz kormány teljes biztosítást nem ad arra nézve, hogy a congressus semminő tagjára nézve sem alkalmaz ilyen megszorítást. Az elnökség orosz tagja erre nem volt felhatalmazva, de másnap a záró közgyűlésen, az orosz kormány képviselője megadta a követelt biztosítást. Miután az osztrákok, kik az elnöki ülésen képviselve nem voltak, utólag hozzájárultak, egy értelemben Pétervárt állapították meg az 1918-ban tartandó congressus székhelyéül. Az értekezések közlését illetőleg legfölebb azok kivonatát helyezték kilátásba, a mennyiben külön meg nem jelentek volna. Oly értékeseknek találták a congressus munkálatait, hogy a hírlapok, különösen a Times azok teljes kiadását követelték. De erre, úgy látszik, nem volt hajlandó az angol kormány. A congressus zárta felé minden angol ismerősöm azt kérdezte : eredményes (success) volt-e a történészeknek e nagy találkozása fővárosukban ? Válaszom az volt, hogy a hol annyi tudós és eszes ember gyűl össze, az már magában véve nagy eredmény. Tudományos munkának nem az organisatio, hanem az abban résztvevők szellemi színvonala adja meg a mértékét és az értékét. Valóban kissé naiv az, ki congressustól közvetlen tudományos hasznot vár és remél. Hisz a mi tudomány ott van, azt odaviszik. Előadások tárgyául sem mindig a legmélyebbre hatót választják, hanem gyakran azt, mi legáltalánosabb érdekűnek látszik. Az ily összejövetelek értékét nem ebben, nem is egyes határozatok megfogalmazásában és elfogadásában kell keresnünk. Czéljuk, rendeltetésük az egy czél felé törekvőknek személyes találkozása, a közös munka érdekében történendőknek meg-