Századok – 1913

Tárcza - Marczali Henrik: A londoni nemzetközi congressusról 627

628 TÁ11CZA. makkal, világháborúval fenyegető sorsa. Egy osztrák collegánk e szavakkal rontott reám : egy hét múlva háborúban állunk Oroszországgal ; menjünk haza. Csak nehezen bírtam megnyugtatni, hogy tán mégsem olyan sietős a dolog. De ha a congressust megítéljük, nem szabad felednünk, hogy milyen valóban történeti momentumban, minő borús csillagzatok alatt folyt le rövid működése. Dr. Wardnak, a congressus elnökének rövid pohárköszöntője, mely a tudományok és különösen a történettudomány szülte nemzetközi kölcsönösségre utalt, alig bírta a fennforgó ellentéteket szeli díteni. A mint a történelem a nemzeti szellem és az emberi közösség műve, úgy a congressus is e kettős és részben ellentétes eszmekör hatása alatt folyt le Április 3-án tartottuk az első nyilvános ülést, az angol jogtudomány egyik ősi, középkori emlékekkel dicsekvő székhelyén, Lincoln Inns nagytermében. A congressus elnöke, Bryce, kinek műveit Magyarországon is ismerjük, akadályozva volt a megjelenésben, helyette dr. Ward vezette végig a gyűlés tanácskozásait a hetvenöt éves ősz bölcseségével és az ifjú lelkes frisseségével. Az elnökségben képviselve volt minden nagyobb nemzet, magam is fent ültem az emelvényen. Az óriás termet tarka sokaság lepte el, sokan voltak a nők, sok férfi kiszorult vagy állva volt kénytelen végig hallgatni az előadásokat. Az első sor az ujsáígróknak volt fenntartva, Bryce megnyitó beszéde, melyet felolvastak, főként a történet egyetemes voltát hangoztatta. Ez az egyetemesség, a legtávolabb eső nemzetek érdeke a más világrészekben lefolyó eseményekben és fejlődésekben, napról-napra nő és ma is szinte megkapó. Az egyesülés máskép is nyilvánúl. »Valószínű, hogy a kétezredik évben az emberiség kilenc tizede már csak húsz nyelven beszél. Már is csak négy nagy vallás áll fenn és lehet, hogy ezek közül csak három marad meg, oly gyorsan halad a változás. A mi erős, egyre erősödik ; mi gyönge még jobban elgyöngül és készül az eltűnésre. Mindössze nyolcz nagyhatalom intézi a földgömb sorsát s számuk legfölebb tízre emelkedhetik. A történeti anyag óriásra nő ; művészi csoportosításához egy Michel Angelóra, egy Tintorettóra lesz szükség. De bármint legyen, feladatunk egy : az igazság és csakis az igazság. Ez a közös vágy egyesít minket, egy testületté tesz, melyet széttagol ugyan a nemzeti érzés, de melyet csakis a tudományos kutatás szelleme lelkesít. Nem remélhetj ük-e, hogy az igazság felsége előtt meghajolva, kapocscsá válunk a nemzetek közt, minden nemzetet arra oktatva, mi legjobb és a más nemzeteknek és az egész világnak megmutatva a békéhez és kölcsönös jóakarathoz vezető útat ?«