Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 623

616 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 624 lott hajóra julius 20-án. Szept. 8-án érkezett Jeruzsálembe. 1768 nyarán tért vissza hazánkba. Szerző szerint útleírása »van olvan értékes, mint a jobb külföldi ismertetések«. (Földr. Közlem. 1913. 120—27.) Roth Viktor dr. az Archaeologiai Értesítő XXXIII/1913. I. füzetében kilencz XIV—XV. századi érczkeresztelömedenczét ismertet. Hangsúlyozza a szepességi középkori műiparnak az erdélyi szászsággal való szoros kapcsolatát, a mely azonban eddig még nem nyert beható tanulmányozást. A medgyesi medenczén Krisztust a magyar királyi pecsétek stílusában ábrázolták dombormívű medaillonban. A nagyszebeni medencze öntője megnevezi magát (Leonhardus, 1438). Emeli e tárgy fontosságát, hogy rajta a keleti egyházi művészet motívumaiból vett díszítésekkel találkozunk ; ez volna a legkorábbi datált előfordulása magyarországi emléken a szláv behatásnak. Dr. Gasparetz G. Elemér egy, tavaly nyáron Dunapentelén talált, színezett kődombormű kapcsán, a római provincziákban dívott festési eljárásokról (circumlitio és ganosis) értekezik. Mikroszkopikus vizsgálatai által kimutatja a dombormű festékei között az egyptomi rézkéket, az indiai sárkányvért és a púnviaszt, a miből következteti, hogy a dombormű készítője aligha lehetett barbár ember ; az egvptomi rézkék használata pedig a Kr. u. III. századot megelőző időre mutat. A tanulmány jelentőségét abban látjuk, hogy a technológiai kutatások minő értékekkel vonulnak be a történelem segédtudományai közé. (Archaeologiai Értesítő XXXIII/1913. I. füzet.) Ifj. Krecsmárik Endre a békésszentandrási honfoglaláskori jellegű temetkezőhelyről értekezik, a mely eddig mint őskori lelőhely volt ismeretes. Érdekes megfigyelései közül kiemelendő, hogy a kiásott sírokban hol koporsók, hol pedig deszkalapok nyomait találta. Anthropologiailag két embertípust tudott megkülönböztetni : a magas termetűeket szlávoknak tartja, a közép- és alacsonytermetűeket, a kik emellett rendszerint középfejűek, keskeny és alacsony homlokúak és erős szemöldökívűek, az uralkodó magyar típushoz sorozza ; az utóbbiakat inkább a halom magasabb, középső részei táján ásta ki, míg az előbbi, a szolganép e középső hely körül temetkezett. I. Endre korából való datáló érmen kívül azonban kalcedongvöngyök is kerültek elé, a melyeket pedig úgyszólván kizárólag jazyg-leletek mellékleteként ismertünk eddig. (Arch. Értesítő 1913. I. füz.) Az Archaeologiai Értesítő 1913. évi I. füzetéből kiemeljük még a következőket : Kemény Lajos egész sor XVI—XVIII. századi műtörténeti adatot közöl Kassa város titkos levéltárából. Hosszú évek óta figyeljük azt a példaszerű munkásságot, a melylyel Kemény Lajos az Arch. Értesítő és a Művészet hasábjain Kassa város művészi