Századok – 1913
Történeti irodalom - Szende Pál: Magyar városok a középkor végén. Ism. Dr. Hóman Bálint 619
616 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 619 értek el a reformátusok a térítés terén. Ezek énekeket fordítottak oláh nyelvre, a miknek nagyobb hatása volt az írástudatlan tömegre, mint az evangélikusok nyomtatványainak. Nemsokára reformált egyházközségek keletkeztek, sőt választott püspöke is lett az új egyházközségeknek. Az 1566-ban tartott szebeni gyűlés azt rendeli a görög keletiek ellen, hogy azok, a kik az igazságnak engedni nem akarnak, álljanak ki vitára György oláh kálvinista püspökkel s ha legyőzetnek, hagyják el az országot. Ez kétségtelenül szigorú rendelet, de nem annyira, mint az oláh történetírók feltüntetik, mert a görögkeleti egyház Erdélyben ekkor megtűrt, nem pedig bevett vallás volt, nem volt oly igaztalan és szigorú sem, mint az, a mely a katholikus papokat kitiltotta Erdélyből. Az oláhok nagy ellenállást fejtettek ki a megindúlt térítések ellen, annyira, hogy az 1568. tordai gyűlésen újra kérték a rendek, hogy a fejedelem hajtsa végre a görög keleti papokról hozott végzést. ZSINKA FERENCZ. Magyar városok a, középkor végén. Irta Szende Pál. Budapest, 1913. Politzer Zs. és fia. 76 lap. A magyar városok kritikai történetét mindezideig sajnálattal kell nélkülöznünk történetírásunk sok más, megoldásra váró feladata közt. A városkeletkezés kérdéseit, Árpád-kori városaink történetét és egyes városok, mint Pozsony, Kolozsvár, Beszterczebánya, a bányavárosok stb. életét speciális tanulmányok világítják meg, de. hiányzik a XIII—XVI. század virágzásnak indult városi élet összefoglaló, pragmatikus történeti feldolgozása. E hiányon kívánt némileg enyhíteni Szende a »Huszadik Század« 1912. évi jubiláris számában s most külön füzetben is megjelent dolgozatával. Nagyobb igényeknek már terjedelme következtében sem felelhet meg a vázlatos tanulmány, a mely a XIV—XVI. század városainak életét óhajtja megeleveníteni. Nem számítva néhány forrásul felhasznált jogkönyvet, eredeti források tanulmányozásával a szerző nem bajlódott, sikerülten foglalta azonban össze a speciális kutatások eddigi eredményeit. A városok kialakulását tárgyaló bevezető rész néhány anachronistikus megjegyzése csak az árpádkori társadalmi és gazdasági szervezet nemismerésével magyarázható. Nem veszi figyelembe szerző, hogy e korban az egyes társadalmi osztályok gazdasági tevékenysége — legyenek bár ráczkatonák, ipari munkára kötelezett népek, vagy szabad vendégek — túlnyomólag mezőgazdasági jellegű volt. Nem lehet tehát elkülönült iparososztályról s egy ezektől eltartott, tisztán katonáskodó népelemről szólnunk.
