Századok – 1913

Történeti irodalom - Fogel József: II. Ulászló udvartartása (1490–1516.). Ism. Szabó Dezső 613

614 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 614 A milyen nagy jelessége a műnek az irodalom és a levéltárak által nyújtott anyag felhasználása, ép oly erős kifogás alá esik a nagy szorgalommal mindenfelől összehordott anyag feldolgozásának módja. A munka rengeteg adata néha csaknem agyonnyomja az olvasót, a ki a szerző nagy fáradságát ugyan teljesen méltányolva végül mégis olyanforma érzéssel teszi le a könyvet, hogy ha a szerző nem akarta volna a II. Ulászló udvartartásával valamiképen összefüggő összes adatait közölni, alighanem érdekesebb olvasmányt nyújtott volna. A munka első fejezete, melynek czíme »A péuzügyi állapotok«, kétségtelenül az »I. Mátyás király udvara« első fejezetének mintájára készült, de igen nagy terjedelemben. Míg Csánki Mátyás jövedelmei tárgyalásának azért szentel egv rövid fejezetet, hogy megmutassa, miből tartotta fenn Mátyás udvarában a pompát és a fényt, itt ez a fejezet az udvartartással összefüggésbe nem igen hozott értekezés lesz a II. Ulászló-korabeli pénzügyekről. Erre pedig e munkában nincsen szükség és e fejezet annyival inkább is kihívja maga ellen a kritikát, mivel noha a teljesség kedvéért van itt, mégse mondható teljesnek, mert ma már több évből ismerjük az adó nagyságát Ulászló korából, mint ez a fejezet közli. A mintául vett feldolgozást — Csánki Dezsőnek »I. Mátyás király udvara« czímű művét — követve, egy rövid fejezet adja Buda várának topographiáját s aztán következik a királyi udvar személyzetének ismertetése. Az adatok bősége itt is elragadta a szerzőt és nem tudta elég ügyesen követni mintáját. Nem elégszik meg azzal, hogy megismertet bennünket Ulászlóval s udvarának hivatalnokaival, hanem egyúttal életrajzi adatokat is közöl róluk s részletesen elmondja az udvari méltóságokról, milyen volt pályafutásuk, mielőtt az udvarba jutottak, sőt néha azt is leírja, mi lett velük Ulászló halála után. Ez az eljárás azért van nagy kárára a munkának, mert sokhelyütt száraz biográfiai lexikonná teszi és e mellett épen az életraj/,i adatok tekintetében mégis felszínes marad. Találomra veszünk egy példát állításunk igazolására. A budai várnagyokról lévén szó, megemlíti, hogy 1508-tól kezdve a várnagyságban Báthory István volt a társa Bornemisza Jánosnak. Ennyit kétségtelenül elég is lenne elmondani a dolog lényegére vonatkozólag, de a szerző nem bírja megállani, hogy egyéb ismereteit is ne közölje velünk és hozzá teszi, hogy »a sánta Báthory két évig segédkezett Bornemiszának. 1511-ben temesi főispánná nevezték ki. Jelentős része volt a parasztlázadás leverésében. 1519-ben Peréuyi halála után nádorrá választották« (58. 1.). Bizony úgy hangzik az ilyenféle elbeszélés, mintha lexikont olvasnánk és a mellett mégse ismertet meg bennünket Báthoryval. Sokkal jobban sikerült a tudományos életről szóló fejezet. Sze-