Századok – 1913

Történeti irodalom - Jickeli; Otto Fritz: Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung. Ism. Kováts Ferencz 608

612 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 612 zetközi forgalmat látták el. Magyarországba ezek finom posztókat és fűszereket importáltak, bizonyos nyerstermékeket pedig exportáltak. A forgalom másik részében — különösen a vásárokon — a kiskereskedők mellett, a kik a nagykereskedők által behozott czikkeket kicsinyben árusították, a termelők szerepeltek : mezőgazdák és iparosok. Nagyszebenbe az oláh mezőgazda hozta nyerstermékeit és megfizette az érte járó huszadot, a vásáron aztán eladta termékeit és ipari czikkeket vásárolt, a melyek után hazamenet ismét kiviteli huszadot fizetett. Ezért szerepelt a vásárlátogatók, helyesebben a huszadfizetők között 99%-nyi arányban az oláh. Általában az, a mit Jickeli a kereskedelem feladatairól állít, egészen helytelen. A középkori kereskedelem főszerepe (nem pedig feladata !) internationális — és rendszerint fényűzési — czikkek továbbítása volt. Egy későbbi mozzanatban aztán nyerstermények és (különösen bányászati) félgyártmányok forgatására vállalkozott, Legkésőbben, utoljára, az ú. n. ipari tömegczikkek »kiadásával« (Verlagssystem) kezdett foglalkozni. A kereskedő egyúttal ipari vállalkozó volt, az iparos pedig úgyszólván rabszolga módjára függésbe került a kereskedő-kiadóval (Augsburg, Ulm, Firenze stb., hazánkban a felsőmagyarországi bányászok a Fuggerekkel) szemben. Nagyjában tehát épen megfordított sorrendben bontakoznak ki a kereskedelem »feladatai«, mint a hogy azt Jickeli állítja. Talán elég is volt a részletes bírálatból. Azt hiszem, hogy az elmondottak után bízvást állítható, hogy Jickeli a felismerhetlenségig eltorzította az erdélyi szász gazdasági viszonyok történelmi képét. A ki gazdaságtörténeti kutatások módszeréhez nem ért, tartózkodjék ily themáktól. Az oklevelek átböngészése és az olvasottakon való elmerengés nem pótolhatja a kritikai forrás tanulmányt, különösen a mérhető és értékelhető adatok rendszeres feldolgozását. Kimutattam, hogy Jickeli a forrásoknak épen ezen csoportja elől mereven kitért. Az immár hat kötetre felszaporodott szász számadások roppant gazdaságtörténeti adatkincsének mellőzését nem pótolhatja a moldvai fejedelmek levelezésének idézése. A formális adatoknak, mint a melyek az oklevelekben, privilégiumokban, szabályzatokban foglaltatnak, merőben túlnagy jelentőséget tulajdonít szerző, a kinek főhibája, hogy, a mint fent említettük, nem bizonyítható axiómákból indúl ki, és az adatokat kíméletlenül az axiómák levezetésének Procrustes-ágyába szorítja. Ezen axiómák felállítása természetesen szorosan összefügg szerző politikai nézeteivel. És bizonyos, hogy a mint egyfelől ezen — egyoldalú és túlzott — nézetek lehetetlenné tették (készületlenségétől eltekintve), hogy szerző elfogulatlanúl tanulmányozhassa az erdélyi szászok gazdasági múltját, úgy másfelől a gazdasági múltnak elhibázott és elferdített leírása nem hogy történeti bizonyítékokkal támogatná e nézetek