Századok – 1913

Történeti irodalom - Új könyvek - Finály Gábor: Magyarország a rómaiak alatt 63

TÁRCZA. 63 intézkedéseket léptet életbe ellensúlyozására. Ugyanígy jár el Zsigmond is,, mikor két vajdát állít Erdély élére, hogy hatalmukat megoszsza. A vajda bírói hatásköre alá az erdélyi magyar nemesség tartozott, továbbá azok a magyarországi főurak és főpapok, a kiknek Erdélyben birtokuk volt. Felsorolja a szerző a vajda bírói hatásköre alól való exemptiókat, szól az alvajdai intézményről, hatásköréről, az erdélyi bírósági szervezetről, a vajda előtt tárgyalt perek természetéről. Befejezésül a kérdés irodalmának összeállítását adja. Fincdy Gábor : Magyarország a rómaiak alatt (Forma Partium Imperii Romani Intra Fines Regni Hungáriáé. Invenit et delineavit Dr. Gábriel Finály De Kend). Mellékletül : »Magyarország a rómaiak alatt« czímű jali térkép magyarázata névmutatókkal. Budapest, 1912. A jali térkép is, a magyarázó füzet is a Magyar Földrajzi Intézet kiadása. — Futólag már megemlékeztünk Finály Gábor munkájáról (Századok, 1912. VIII. f. 633. 1.), a mely az itáliai egység félszázados évfordulójának megünneplésére Rómában rendezett világkiállítás magyar osztályának egyik dísze volt . Ebben a szúk keretben azonban most sem részletezhetjük és mérlegelhetjük a derék munkát a maga érdeme szerint. A mi dicsérni való van benne az eddigi feldolgozásokkal szemben, azt szinte egészen mellőzzük és csak néhány olyan dologra mutatunk rá, a melyek a szakembereket első sorban érdekelhetik. Jó gondolat volt a mai határok helyett a külföldet szürke alapnyomással megkülönböztetni. Az is helyeselhető, hogy Peutinger táblájának megfelelőrészét a térkép mellé tette. Hogy a tábla szerzőjét Castoriusnak nevezi, abban talán egy kissé merészen követi Millert; de ha nincs is igaza, az antiktérképhez mindenesetre jobban talál az esetleg téves antik név, mint a véletlenül hozzáragadt német név. — A térkép kivitele jó, bár a segmentumok összeilleszkedése nem egészen kifogástalan. A pannóniai limes magyarázatára a Commodus-féle felirat tanulságos és hiteles adatot nyújt, a (szerző saját ásatásaiból ismert) Castra ad Herculem v. Pilismarót helyszínrajza pedig ugyanezt a dolgot világítja meg. A magyarázó szöveg bevezetése szerint F. nem ment vissza régibb szerzőre, mint Kiepert és Kuzsinszky. Kuzsinszkynak e folyóirat kinyitott kettős lapjánál csak némileg nagyobb térképe alig nyújt valamit a szerzőnek ; Kiepert önálló és a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetéhez csatolt térképei voltak szerző fő támogatói. De feltűnő, hogy F. helyesebb-és a már részben ki is szárított mocsarakat is mutató vízrajza, valamint a hegyrajz mennyire könynyítik az antik helyek és útvonalak elhelyezésében való tájékozódást. — Régibb előzőire F. nem hivatkozik, csak annyit mond róluk a sorok közt, hogy ma már szóba sem jöhetnek. Ha a Rosty és Latkóczy-féle térképeket mellőzi is, kár volt Rómer térképét legalább is a Kuzsinszky (újabb, de nem értékesebb) térképéhez hasonló módon a magyarázó szövegben fel nem dolgoznia. A térkép részleteinek megbeszélése most még korai. Ha az ország egyes vidékeire nézve olyan megbeszélés tárgyává teszik, mint a hogy pl. Laczkó-